Mr. Jones visszajön

És akkor Debrecenben, elkerítve, mint valami nyáj a karámban, plusz fekete fóliával takarva a kíváncsi tekintetek elől, Napóleon elbődülte magát a bávatag, bátor százharminchármaknak: ugye nem akarjátok, hogy Mr. Jones visszajöjjön, ugye, azt nem szeretnétek? És ezek százharminchárman kórusban bégették, hogy azt nem akarjuk egyáltalán. Mert és ugyanis kihelyezett frakcióülést tart a Fidesz Debrecenben, és így, elkerítve, lefóliázva hallgatják a kedves vezetőt, hogy mi a teendő, akárha Lenin apánk, és a legfőbb feladat ez: megakadályozni, hogy Mr. Jones visszajöjjön a farmra.

Mint megtudtuk, ha visszajön, megemeli az adókat, különösen a családok adóit, megdrágítja a rezsit megint, és ajtót nyit a migránshordák előtt, hogy jöhessenek magyar szüzeket erőszakolni és a elvenni a munkánkat úgy, hogy egyáltalán nem tisztelik a kultúránkat. A Fidesznek már eddig is kiváltképp infantilisen aljas volt a kommunikációja, amivel az egy a tábor tagjait tartották rettegő vigyázállásban, most azonban Debrecenből egészen különös hangok hallatszanak a fólia alól. Ilyenek, hogyha visszajön a Gyurcsány, akkor elszedi a magyari népek pénzét, és megtoszatja őket.

Mahomet nagy négerekkel vagy ravasz arabokkal. Három fő veszedelem van a kedves vezető szerint: a járvány, amit lekardozott már, a migráncsok meg a Gyurcsány. Mi ezt tudjuk, de nem mindenki van ezzel tisztában – mondta még –, ilyképp kiadva a jelszót a gyurcsányozásra, és gyurcsányoztak is. Ahogyan kirajzottak a fólia alól, ahány csak megszólalt a bátrak közül, fröcsögött belőle a Gyurcsány. Ezt találták ki, ez lesz tavaszig. Eddig is elég elviselhetetlen volt ez az ország a Fideszből áradó feudálfasizmus miatt, s ha erre még sikerül rápakolni a ganyét – márpedig sikerül –, az lesz a tébolyda maga.

Itt, a debreceni óbégatásban derült ki a Fidesz választási programja, ami már annyit sem tartalmaz, hogy folytatjuk. Lecsupaszodott a vár védelmére. Innen nézvést érti az ember a Gyurcsány-filmet, a CÖF Gyurcsány-vándorkiállítását, amiről eddig netán az lett volna feltételezhető, hogy a dolgok véletlenül egybeestek. De nem ezek szerint, azok már a nagy terv részei voltak, amihez most kiadták a jelszót, és a fiatalabb korosztály számára nekiláttak átírni a közelmúltat. „Gyurcsány osztja a lapokat, a választás pedig arról fog szólni, hogy a véres, erőszakos, megszorító politika visszatér-e.” – Ezt Kocsis Máté mondta.

Ezzel rajzolódott ki a komplett ív, a kép, amely Gyurcsányt a népet sanyargató, közéjük lövető, őket kardlapoztató, a nemzet vagyonát ellopó, gázárat emelő, nyugdíjat elvevő diktátornak ábrázolja, majd Karácsonyra mutat, és kijelenti, ezek ugyanazok. Egy most húsz éves választó tíz volt Gyurcsány idején, emléke róla nincs, épp most rakják belé, és mindezek után kérdi majd Napóleon, hogy ugye, nem akarjátok, hogy visszajöjjön Mr. Jones? Mint kitetszik, túl vagyunk az 1984-en, az Állatfarmnál járunk most, egyik idillibb mint a másik, ide jutottunk.

Itt tartunk. Ez már nem is a pőre jelszavak, ez már az artikulálatlan ordítás szintje, és sajnálatosan sokan vannak, akiknek ez éppen elég. Jön a Gyurcsány, menekülj vagy üss. Efelé trenírozza a híveket a Fidesz jól kivehetően, s ez ellen polkorrekten megnyilvánulni már nem lehet. A tavaszra elemi ösztönök lesznek, életvédő harcok, ezzel a tempóval a tavaszra nagy valószínűséggel polgárháború lesz, mert ugyan talán választásokon a rezsim legyőzhető, de a hatalmat átadni soha nem fogja. Ez a világos vonalvezetés már most, Debrecenben ez lett meghirdetve, nem több, nem kevesebb.

„Fegyelem, elvtársak, vasfegyelem! Ez most a jelszavunk. Egyetlen hibás lépés, és ránk tör az ellenség. Mert azt ugye nem akarjátok, elvtársak, hogy Jones visszajöjjön?” – Ezt Napóleon mondta az állatoknak az Állatfarmban, de mondhatta volna Orbán is Debrecenben a bátor százharminchármaknak. És voltaképp mondta is. Tulajdonképpen ezt mondta. És az ostoba százharminchárom meg szajkózza utána, és észre sem veszik, milyen szánalmasan hülyék. A butaság összes bátorságával élnek, és elárasztják az országot a primitív bunkóság szűk, áporodott levegőjével. Ez a Fidesz.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Mr. Jones visszajön
  1. Jane Doe szerint:

    Nos, ha ez ellen polkorrekten megnyilvánulni már nem lehet – eddig sem lehetett, de most már remény sincs rá -, akkor mondom másként, lassan, hogy mindenki értse: jól elvoltak ők ott, Debrecenben, Kósa élőhelyén a teljes frakció + a Gazda, elkerítve a plebstől. Kár, hogy nem jártam arra, én is szívesen látnám őket a fekete fólia alatt.

  2. Yeti szerint:

    Mr. Jones el sem ment, csupán pihengetett egy csöppet két diktatúrázás között.
    Nálam fekete fóliába a szemetet szoktuk csomagolni.
    Gondolom másutt is ez lehet.

  3. miki1950 szerint:

    Jó szimbólum a fekete fólia, mert ha egy regnáló hatalom erre kényszerül, annak már régen rossz.
    Nem szívem csücske a Fecó, de mivel tőle reszket leginkább a fidess, őszintén remélem a hatalomba való visszatértét.
    Látni akarom orbán ajaknyalogatós képét, amint bejelenti a fidess vereségét.
    Mint ’19 októberében.
    Hogy utána mi jöhet, hát, majd kiderül, melyik a balfaxabb, orbán vagy az ő ördöge.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!

Archívum