Átváltozás

Mészáros Lőrinc tegnap arra ébredt, hogy karcsú és okos. Hasa leapadt, tokája eltűnt, ráncai kisimultak, a frizurája sem volt kevésbé felcsúti, és ami a legfeltűnőbb, legszokatlanabb, hogy úgy ne mondjuk, szinte csodaszerű, összefüggő mondatokban beszélt, amelyeknek volt eleje, közepe, vége, sőt veleje is. Ezen úgyannyira elámult mindenki, hogy hinni sem akarták. Fekete-Győr, az egyik hitetlen például egyenesen szópárbajra hívta, egy élő beszélgetésre, csak úgy barátilag kávé mellett, hogy hallhassuk is, amit leírva látunk, hogy Mészáros Lőrinc tud beszélni bizonyosan, mégpedig értelmesen.

Az Index, amely orgánum lassan, de biztosan halad az elorigósodás felé, interjút közölt a gázszerelővel de bevallva azt, hogy írásban diskuráltak. Ez annyit tesz, megküldték a kérdéseiket, majd írásban megkapták a válaszokat, így semmi bizonyság nincs arra nézvést, hogy a gázszerelő nem puskázott, urambocsá, hogy más írta helyette a dolgozatot. Mert emlékszünk még a saját kútfőből előadott buzdítására, miszerint „legyetek bátorak”. Nyelvtanárok, mint magam is voltam egykoron, az ilyen hibákból sok mindenre tudnak következtetni, akárha a pszichiáterek, de most inkább nem írom le a diagnózist, mert anélkül is tudjuk.

Egyébiránt mindenki csodálkozott Mészáros szellemének hirtelen kivirágzásától, a HVG például egymás mellé tette a hajdani és a mostani teljesítményét, hogy ámuljunk, és ámultunk is erősen. Nem is oly rég a gázszerelőnek ilyenekre futotta: „Mindenki a maga sikere kovács, ez bárki legyen, azt gondolom, tehát mindenki, mindenki, tehát kell hozzá, hogy valamire vigye, vagy valamire ne vigye, ahhoz is kell ám nagyon sok minden, tehát ez lehet pozitív vagy negatív.” Ez nagyon ott van a szeren, úgy nagyjából Kósa kupakjainak szintjén, és ebben a közegben, mintegy a Kósából fakadva nem is csodálkozott senki, mert ezt várta. Mi mást várhatott volna.

Tegnap az Indexnek viszont már így mesélt a csudálatos gazdagságról: „Aki egy kicsit is járatos az üzleti életben, az tudja, ezek vagyonbecslések, nem készpénzállományról van szó.” Ez jól kivehetően nem ugyanaz az ember, vagy épp nem is az egyáltalán. Rossz nyelvek egyenesen arra gyanakodnak, hogy Rogán propagandaminisztériuma áll mögötte, vagy voltaképp azzal beszélgetett az Index, de ezt ellenőrizni nem lehet. Jogos tehát Fekete-Győr kávéra és baráti, nyílt diskurzusra invitálása, hogy derüljön ki, Mészáros most is olyan, mint amikor bátorak volt, vagy már agyat ültettek beléje.

Ez utóbbi kevéssé valószínű, így erősen feltehető, hogy ez az egész csak színjáték és manipuláció, egyszerűbben hazugság, ami nem volna meglepő, csak fölbukik az emberben a miért. Ezzel a rácsodálkozással kezdődik minden. Innentől minden csak feltételezés, de erős a gyanú, hogy a Fidesz, míg az ellenségnél a karaktergyilkosságot játssza hosszú évek óta és nagy sikerrel, itt ellenkező előjelű buzgalmat mutat, és kezdi fölépíteni a bábját. Hogy legalább azt ne lehessen mondani rá, mint eddig, miszerint ez a bugris azt sem tudja, hol van, még beszélni sem tud. És ilyenek.

Arcot kell adni a strómannak, mintha tudná, mi történik vele és körülötte. Olybá tűnik, hogy úgy farigcsálják és szabogatják, ahogyan Pelikán gátőrt készítették fel a tárgyalásra, ami vizsgán aztán mégis megbukott. No most, Mészáros így megbukni nem fog, szobrot faragnak belőle, helyette válaszolgatnak, ami arra szolgál, hogy igyekeznek elhitetni, a mérhetetlen gazdagodás mögött ha nem is teljesítmény, de legalább némi gondolat áll. Mégis tudjuk, hogy egyik sincs. Innen nézvést még a várkonyis szerelem is kérdéses, ez is a felépítendő karakter része. De ez már egy komplett összeesküvés-elmélet a részemről, úgyhogy ugorgyunk.

Ugrunk is, és azt látjuk, ahogyan Mészáros majd az esküvőn újjá születve előttünk áll, fiatalon, gazdagon és okosan. Viszont Pygmalion csak a színpadon létezik. Az Index interjújából kilóg a lóláb, mint Mészáros szájából eddig a kapanyél, és csak remélni tudjuk, egy kis idő után nem közgazdász professzorként, eddig titkolt egzisztencialista filozófusként és kivirágzott alanyi költőként mutatkozik majd, aki ráadásul csellózik is. Mindennek van határa, az ilyen szintű gazdagodást magyarázni és alátámasztani azonban semmivel sem lehet. Pedig a Mészárossal megkezdett színjáték erre szolgál. Semmi másra.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum