Protisrácok és mindenféle kommunisták

A hét végén szerkesztési dolgozóm volt, ami azzal az irgalmatlan feladattal jár, hogy át kell nézni, foglalkozni kell minden olyan hírrel és írással, amire amúgy az ember köznapokon rá sem nézne, mert elokádná magát. Ilyenkor azonban gumikesztyűben muszáj, mert ki olvasna prostisrácokat amúgy, ha nem szorítanak pisztolyt a fejéhez, akkor sehogyan sem, és innen nézvést egészen elképesztő, hogy valakinek ez az élete. Másrészt pedig olyan őszinte is az érdeklődés, mint Amynek az Agymenőkben, aki, amikor látta, hogy Rajes szelektív némasága egy korty sörtől megszűnik, kijelentette, úgy felvágná az agyát, hogy megnézze, mi játszódik le benne.

Így vagyok én is. Ez a dolgozat, ami elibém került, azt mutatja, hogy a szerzője hiszi és tudja meggyőződésből, amit leírt, tehát nem szórakozik, azaz, a baj nagyobb, mint gondolhatnánk. Úgy összegezhetném az írásmű velejét, hogy a kínai kommunista jó kommunista, mert pragmatikus, akivel Orbán Viktor antikommunista helyesen boltol, míg ellenben Karácsony az rossz kommunista, mert hülye. És még az is megtudható volt, hogy az a sok ezer ember, aki tüntetett a Fudan ellen, nem egyéb, mint Karácsony kommunista frakciója. No most, úgy logikailag, ha a frakció tízezer ember, akkor mekkora lehet a párt, azaz, ki van többen, ha már idáig jutottunk.

A prostisrácokat nem az eszükért szeretjük, illetve azért sem, a pökhendi stílusuk miatt – amellyel az egész nagy Univerzumot a seggükből rángatták elő – pedig kifejezetten megvetjük, de erről már szólt mese. Most a gőzök, amelyek gomolyognak a prostisrác elvtárs fejében, azok az érdekesek, mert ezekből az jön elő, hogy a kínai kommunista az kapitalista kommunista, míg a nyugati kommunista meg, mint amilyenek mi vagyunk (meg Karácsony), viszont igazi kommunista kommunisták, akik azért titkolják, hogy maoisták, mert majd emiatt akarják kiirtani a polgári elemeket, ha hatalomra kerülnek. Kristálytiszta vonalvezetés.

Mondom, akkora káosz van a prostisrác elvtárs fejiben, hogy tényleg ráférne egy Amy-féle vizsgálat, viszont kétségtelenül hatásos. Mert a lap azzal is kedveskedik nekünk, hogy a Facebook kommenteket is kimásolja. Nem linkkel irányít oda, mint az a nyugati kommunistáknál szokásban van, hanem odakopizza, s ezzel mintegy a műalkotás részévé emeli a saját hülye olvasóinak véleményét is. Én nem szoktam minősíteni, de aki a Fudan elleni tüntetéstől odáig jut, hogy Rajkot is a kommunisták ölték meg, tehát nagy valószínűséggel ezért is Karácsony a hibás, akkor az embernek csak elakad a szava.

Ez a kommunistázás azért is delikát, mert az impresszumban meg Stefka szerepel lapigazgatóként, aki tudna mesélni ezt-azt Kádár valagának nyalásáról, bár a művelet ízélménye hasonló lehet, mint amikor Orbánnal teszi ugyanezt. De ezt is tudtuk eddig is, maradjunk a dolgozatunknál, amely szerzője fogalmazását így indítja: „Nekem még véleményem sincs a Fudan Egyetemmel kapcsolatban; ez tipikusan olyan ügy, amelynek a gazdasági és egyéb hatásai annyira bonyolultak, hogy jobb azt a szakemberekre hagyni.” Fasza, mondhatni, tehát fingja sincs, miről irkál, csak forgatja a kereplőt.

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok, vagy valami ilyesmi, és ilyen felütés után egyáltalán nem meglepő az sem, hogy Karácsonnyal még az is a baj, hogy miután felavatta az évtizedekig kínai börtönben szenvedő Hszie Si-kuang püspök utcáját, ami miatt a kínai külügy megvetésre sem méltó organizmusnak titulálta, nos, tessenek megkapaszkodni, az a baj, hogy Karácsony szerint a kínaiak nem üldözik eléggé a keresztényeket. A prostisrácok annyira ostobán primitív, hogy foglalkozni sem kellene vele, viszont, hogy mégis, annak az az oka, hogy az ilyen szellemi táplálékkal élők járnak gázpisztollyal Dobrevet riogatni.

És most tűnődjünk el azon, hogy kies hazánk jó részének efféle szellemi táplálék jut a KESMA sok száz nyomdaipari termékéből, ezen a nívón van az M1, a Kossuth rádió, és mind az összes, amit a baloldali médiatúlsúly kiegyenlítésére einstandoltak, és mindjárt megértjük, miért van ilyen sötétség az országban. És csak úgy elgondolkozásilag iderakom a prostimocsok konklúzióját is: „Most az amerikai kommunisták a menők, csak velük lehet bármit is közösen csinálni. Ők pedig arabokat és egyéb afrikaiakat küldenek és a CEU-t, nem kínaiakat. Ja, és a Karácsonyt. Hát ez van.” – Ja, meg az, hogy Karácsony rasszista, mert a kínaiakat a sárga színük miatt nem szereti. Tényleg beszarás.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum