Előválasztás a dácsában

A Momentum tegnap bejelentette, hogy Fekete-Győrt indítja miniszterelnök-jelöltként. Ez alkalommal bemutatták az „Új Magyarország” tervet is, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de mégiscsak több annál, mint hogy „Folytatjuk”. Látjuk, ennek mi a vége, így az, hogy szükségből vagy józan belátásból, de az ellenzék végre eljutott oda, hogy közösen megy neki a Fidesz nevű Gólemnek, újság és talán üdvözítő is, vagy csupán az egyetlen lehetőség. A Fidesz – és nagytudású alakjai – viszont értelmetlenül állnak mindeme jelenség előtt. Nézik, mi a rosseb ez az előválasztás, ez valami bolsevista trükk, libernyák ámítás, egyáltalán az előválasztás mint intézmény és idea nem fér bele a világképükbe, a fejükbe pedig végképp egyáltalán.

Nincsenek ehhez szokva, nem így dresszírozták vagy apportírozták őket, fajtájukat a gazda másképpen eteti. Még régebben megszólalt ez ügyben Kövér elvtárs, aki nem tagadta meg önmagát, és valami nagy összeesküvés-elméletet delirált bele a Fidesz hívők vaksötét éjszakájába, miszerint nem az ellenzéki pártok döntik majd el, ki legyen a miniszterelnök-jelöltjük, hanem a „gazdáik”. Aztán a többes számban használt gazdákból egy személy lett, és na ki, hát a Soros, akinek ezek szerint hét feje van, mint valami mesebeli gonosz sárkánynak, ezért nem tudja őtet Orbán királyfi legyőzni a kardjával. Mert akárhány fejét suhintja le ennek a Sorosnak, mindig újat nyőleszt. Reménytelen ügy, ahogyan a Fidesz is az.

Kövér elvtárs aztán elmormolt pár ökörséget, ahogyan az tőle telik és szokásban van, hogy aszongya „hiba lenne, ha bárki ezt úgy értené, hogy egy egyszemélyes játéknak gondoljuk mindazt, ami az ellenzéki térfélen a manipuláció tekintetében zajlik”. Ebben háttréhatalmak vannak, szabadkőművesek, rabbik és cigány vajákosok, földalatti mozgalmak meg Hermész Triszmegisztosz Tabula smaragdinája. Mindez azonban csak Kövér elvtárs gőzölgő és bizonytalan állagú tudata, tegnap viszont Hollik képviselő – és kommunikációs igazgató, ezt el ne feledjük – is beszállt a buliba, és bár ne tette volna, mert akkor nem látszana annyira ostobának, min amennyire tényleg az. Hollik képviselő nem ismeri a bölcsességet, miszerint, ha nem szóltál volna, nem tűnnél hülyének.

“Fekete-Győr is benevezett, így kezdetét vette ismét a 2009 óta már sokszor látott roncsderbi, azaz a baloldali előválasztásnak nevezett színjáték. Színjáték, mert minden szereplő Jakabtól Fekete-Győrig mindenki pontosan tudja, hogy a főszereplőt a baloldal főnöke Gyurcsány Ferenc jelöli majd ki” – írta Facebook-oldalán Hollik István. No most, Hollik István ennyire friss hús nem lehet, hogy csak a fideszi origó – Gyurcsány, a gonosz – ismeretéig jutott el, mert ez elnézhető volna. De, hogy az előválasztás eredetét 2009-re datálja, az már hiba, mégpedig olyan, amely arról árulkodik, Hollik képviselőnek fingja sincs hol is él. Ő ilyen felhúzhatós beszélőgép, vagy fémpénzzel működik, majd a selejtezéskor kiderül.

Nézegetem a manus életrajzát, hogy megtudjam, mitől ilyen okos. Látom, hogy kétlaki a lelkem, egyszerre tagja a Fidesznek és a KDNP-nek is, ami sok mindenre magyarázat. Arra mindenképp, hogy az előválasztás úgy éljen benne életre szóló traumaként, mint amikor meg kellett jelenni a kedves vezető dácsájában Felcsúton, hűségesküt tenni, ami után a kedves vezető megnézte a fogazatát, azt, hogy fényes-e a szőre, ép-e a patája, majd rányomta a billogát, és belerakta a csordába, villanypásztorok közé. Azóta ott kérődzik a lelkem a többivel együtt, és bambán bámul bele a lebukó napba. Időnként pedig ilyen okosakat mond, mint tegnap is. Mindebből kitetszik, nem vagyunk egyformák. Egyáltalán nem.

No most és viszont, ha a Fidesz kommunikációs igazgatója ilyen viszonyban van a valósággal, akkor elgondolkodhatunk, az összes többi mit érzékel belőle. Amit az M1 mutat, azzal az információhalmazzal élni azonban bajos. Ilyenkor Soros mint rézfaszú bagoly, Gyurcsány meg akárha patásördög él az ember fejiben, és ezeket tömjénnel kell kifüstölni, fokhagymafüzérrel elűzni, meg ki tudja az összes exorcizáló eszközöket. A bajok tehát nem kicsik, mondhatni, nagyok, így ilyen viszonyok közt mit tehet a halandó, szurkol az ellenérdekelt oldal győzelméért, hogy kies hazánkban véget érhessen a középkor, amely 2010-ben rátelepedett, és azóta is takarja a kilátást és a nap sugarát. Csak véget ér már a fidesztél, ez a remény tartja az emberben az imbolygó lelket.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Előválasztás a dácsában
  1. Jane Doe szerint:

    Látom, azért benned is lakozik egy adag Freud, és időnként teret kér-és kap.
    Háttréhatalmak, mi?! Meglehet, igazad van, tré egy dolog ez, ami itt történik folyamatában, s tré a társulat is, élén a főszereplő Cipollával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!