Lemosás

„Orbán Viktor lemosta a baloldalt a parlamentben.” – ekképp örvendezett tegnap az Origo névre hallgató tudományos szaklap. Tudósítása nyomán pedig felsejlett az olvasóban a kép, midőn minielnök elvtárs kezében habos szivaccsal sikálja a baloldal göcsörtös hátát vagy inas lábait. Ez (mármint az újságírás) valamikor egy szakma volt, bánatoskodott pusztulását látva már régen szegény Monika, és, mint kitetszik, az Origo redakciójának tagjai slapajnak is rosszak, nem töltötték el az inaséveket, nem tanítgatták őket, hanem odaküldték egyből az első vonalba ordítani. Az Origónál – és százszámnyi társainál – azt hiszik, elég hangosnak lenni, verni a dobot, üvölteni, habzó szájjal fröcsögni, ezzel azonban az a baj, hogy a hülyeség így messzebb hallatszik.

Ez a tudósítás a parlamenti bohóckodásról azt akarta kifejteni, hogy nagyságos minielnök elvtárs fölmosta az ellenzékkel a padlót. Ez fordulat azt takarja rejtélyes nyelvünkben, hogy megsemmisítette, indoklásával, érveivel, tényeivel és bizonyítékaival szócsatában legyőzte, ahogyan az történt Orbánnal Gyurcsány ellenében a televízióban 2006-ban, életre szóló sebet ejtve rajta. Ez a stigma azóta ég a homlokán olyannyira, hogy senki emberfiával szóba nem áll, újságírót magához nem enged, péntekenként a Kossuthon szokott kinyilatkoztatni, meg a Facebookra töltöget fel ökörségeket. Tegnap sem „mosott le” senkit. Az nem vitakultúra, hogy kikapcsoljuk ez ellenfél mikrofonját, mert ezt tette minielnökünk harcostársa, Kövér pedellus elvtárs.

Egyáltalán, ezek azt szeretnék, ha rajtuk kívül mindenki kussolna, ezért hallgattatnak el mindent – mint most a Klubrádiót –, pedig soha nem vetemednének arra. Mindeközben pedig elveszik a valóság. Ilyen egyoldalú hangzavarban az ordítás tartalma illékonnyá válik, ahogyan néhány elkeseredett próbálkozás nyomán kiderül, ezek még a csillagot is lehazudják az égről, hogy mi is történik valójában, mitől élünk, halunk, nem megismerhető. Mindebben mind az összes origóknak bűntársi szerepe van, de az ő büntetésük kódoltatott a történelemben. Az ilyenek, akik most Orbánnal a baloldalt sikáltatják, normális országban nemhogy újságot, levelet sem írhatnának, és ez az idő is el fog jönni, előbb, mint gondolnák.

És akkor lesz majd a sikongatás, hogy a sok tehetséges jobboldali tollforgató kezéből a libsik kicsavarják a tollat, ott állnak majd az alanyokkal meg az állítmányokkal, amiket egyeztetni kellene, de nem megy, mert csak üvölteni tudnak, írni nem. Intellektuális sivatagban élünk, aminek az ilyen újságot írók csak a melléktermékei, a fő árucikkek a kósák, némethszilárdok, meg a többi zseni a pacalos fakanalakkal, kupakokkal, legfőképpen pedig a budi mellé épített stadionnal. Körbe nézve kies hazánk a teljes elhülyülés felé halad, még pár év NER, és olyanok leszünk, mint Kafka Kastélyának lapos fejű parasztjai. Ez valamikor egy szakma volt –, ez valamikor egy ország volt, de ma már csak a romjai vannak meg.

Visszatérve még Orbán lemosásához, érdemes volna teljes egészében elolvasniuk az igéző, „Orbán Viktor lemosta a baloldalt a parlamentben” című tudósítást, hogy láthassák, miből nyeri végtelen önbizalmát és a tudatlanságát az ellenoldal. Ebből kitetszik Orbán Viktor, mint héroszi alak, aki képtelen hibázni, népét tejben-vajban füröszti, és pirkadattól napnyugodásig teszi a jót vele. Aki ezt a csöcsöt szívja csupán, egy zsák krumplival ráerősítve csakis őrá szavaz. Ezzel kellene valamit tenni, ami a legnehezebb. Mert látja az ember a Józsikat, akik olvasván a lemosást, göcögnek eltelten, hogy lemosta, csezmeg, hogy lemosta, éjjen a király, éjjen a Viktor soká. És ilyen göcögés hangjai mellett döglünk meg mindannyian.