Bűn és bűnhődés

Emlékszünk még talán, milyen buzgó is volt a rendőrség, amikor a kedves vezető ellen dudálással tiltakozókat kellett vegzálni és büntetni. Mire véget ért a móka, cuzammen ötmillió pénzt róttak ki az engedetlen alattvalókra befizetésül, mert rendnek kell lenni. Emlékszünk talán arra is, amikor egy kakóscsiga elviteléért egy év három hónapot kapott a bűntett elkövetésekor még csak fiatalkorú delikvens, és látjuk, hogy Kaleta a pedofilkodásért kellet fizessen félmilliót. Dudálás, éhség, perverzió. Egymástól távol eső dolgok, de bíróságot érnek. Hogy egy társadalom mit büntet – például a hajléktalanságot –, az a társadalom morális állapotáról állít ki bizonyítványt. Hogy mit nem torol meg – milliárdos lopásokat –, az is. Innen láthatjuk, hogy Hadházy Ákos egyszemélyes lelkiismeret és partizánhadsereg nincs jóban Istennel, aki veri őt.

Nem csodálkozhatunk ezen, hiszen Isten is korrumpálódott, az állam szolgálatába állt jó pénzért, és a rendőrség formájában veri Hadházyt. Vagy pedig nincsen is mindenható, csupán magyari hazánk romlott a velejéig, de egyik sem szívderítő opció. Hadházy is megkapta a maga tételét a dudálásért, a Pintér Sándor felügyelte rendőrség kiszabta rá a büntetést, hiszen már az első két hét után rend lett, ami azóta csak fokozódik. A rend már akkora, hogy néha átcsap entrópiába, aminek a szálait épp Hadházy bogozgatja ki babramunkával, mint például a maszkgyártó gépek ügyét, amit feketén-fehéren a hatóság elé tárt kékszegélyű kistányéron. Nem részletezném a dolgot, elég annyi, hogy mintegy tízszeres túlárazás mutatkozik az ügyben, valaki tehát irgalmatlanul sokat lopott. De nem dudált. Óriási különbség.

Sőt, kakaóscsiga sem szerepel a történetben, következésképp a rendőrség szerint nem méltó a vizsgálódásra, és erre egészen elképesztő indoklást voltak képesek kitalálni: „A feljelentéshez csatolt adásvételi keretszerződés tárgyát képező maszkgyártó gépsor ára nem hasonlítható össze az internetről letöltött és a feljelentéshez mellékelt, hasonló funkciójú és teljesítményű gépsorok ellenértékével, valamint ugyancsak a feljelentéshez csatolt, a Babosi Mérnökiroda Kft. részére adott, maszkgyártó gépsorra vonatkozó árajánlatban közölt összeggel. A világméretű pandémiás helyzetben a piaci egyensúly felborult, a megelőzéshez és védekezéshez szükséges eszközök, berendezések iránti kereslet jelentős mértékben megnövekedett, ami az árak emelkedését idézte elő.” – Ez a maga nemében zseniális.

Voltaképp felmentést ad a szabad rablásra a kórság idejére, s látjuk, hogy a dolog olajozottan működik. Fürkésznek és röpködnek, lélegeztetőgépek, maszkok, fertőtlenítő szerek velük együtt, mert az emberéletért semmi sem drága, mondja a kedves vezető tízezer halottal. „ A világméretű pandémiás helyzetben a piaci egyensúly felborult.” Ez az egyszerű bővített mondat a menlevél a bűnre, ami aztán soha nem von maga után büntetést. Hadházy lelkiismeret egy óvodás naivságával ontja magából a feljelentéseket a drága, és reménytelenül. Pintér Sándor csapatától várja, hogy Orbán Viktor cégcsoportja egyik tagjának túlszámlázott beszerzése után nyomozzon, hogy aztán felkérje Polt Péter ügyészségét, hogy emeljen vádat, és végül Handó Tünde csapatából valaki ítélje el.

Ezzel mindent elmondtam, ez a magyar ugar. A rendőrség hazudik. Mert ugyanis az összehasonlító árak minden körülmények közt beszerezhetőek, semmi közük a válsághoz. Nem “borult meg” amiatt az árképzés, csak itt másról van szó. Ha a Hadházy által csatolt árak nem fogadhatók el, vagy nem elégségesek, a rendőrség dolga lett volna összehasonlító adatokat beszerezni, így zajlik egy nyomozás ugyanis. Normális ország normális nyomozó hatóságánál. Magyarország nem normális ország, Magyarország – nem köztársaság – már tíz éve Neria. Tele bűnökkel, rossz helyre kiosztott büntetésekkel, de a bűnhődés dosztojevszkiji kategóriájáról még nem beszéltünk. Hogy ez hol zajlik, börtönök falai között, vagy a lélek mélyén, nem tudható.

De mindenképp bekövetkezik, eljő, mint ahogyan a végítélet is annak, aki hisz. Aki igazán hisz, ebből fakadóan nem követ el égbe kiáltó bűnöket, tehát itt egy újabb bizonyíték arra, hogy a fideszisták hitetlenek. Vagy pedig világukat a gonosz uralja, így az a cirkusz, amit a kereszténységgel kapcsolatban előadnak, vagy hazugság, vagy a végórák a próféta második eljövetele előtt, de ezzel olyan útra tévednénk, ahová igazán nem is akarunk menni. Túl minden hiten és hitetlenségen, a mi nyomorult, materiális világunk azt mutatja, hogy ez egy tolvaj banda, ahol a tettes, a vádló és a bíró is a galeri tagja, egy brancs, ahogyan Pelikán gátőr csalódott fogva tartója mondja az elmaradt kivégzés után. S hogy így körbeértünk, de semmi újat nem állapítottunk meg, azzal a reménnyel fejezzük be, hogy lesz bűnhődés, ha büntetés nem is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
1 hozzászólás “Bűn és bűnhődés
  1. Jane Doe szerint:

    Ahogy elnézem-s érzem, a bűnhődés nem jövő idő, hanem folyamatos jelen (mint az angolban a present continuous, csak ott értelme is van), bűnhődésünk tart már egy ideje, s nem is látszik véget érni; és ne mondjuk, hogy nem tudjuk, miért, mert az ok egyszerűen csak maga a létezésünk itt “a nyúlon túl”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!