Szájer és a Fidesz őszödi beszédei

Szájer József ősfideszes alapító atya, a kollégiumi szobatárs szombaton lemondott EP mandátumáról, mert, mint önmagát elbocsátó szép üzenetében írta: „…Egy ideje a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent számomra…”. Ez kiegészült pártja hálanyilvánításával, miszerint köszönetet mondanak neki, annak az embernek, „akinek döntő szerepe volt abban, hogy a magyar polgári konzervativizmus és kereszténydemokrácia elfoglalhassa az őt megillető helyet az európai politikai térképen”.

Hétfőre ez az elfoglalás kiteljesedett. A Fidesz konzervativizmusa és kereszténydemokráciája ott ragyog teljes pompájában Európa egén, leginkább egy belga rendőri jelentésben. Pedig olyan meghatóan indult minden, és az lett a vége, hogy ráégett a sztori a Fideszre. Mert bármennyire fura is, Szájer a nagy egészet nézve mellékszál csupán, egy arc nélküli eset, amitől megrepedt a pátoszos és ájtatos máz, majd előbuggyant a az ifjú demokraták és vén keresztények igazi arca, ami nem egyéb, mint a színtiszta hazugság.

Már maga Szájer sztorija is az lett hétfőre a sokszoros csúsztatásokkal, tagadásokkal, mellébeszélésekkel, ami közül az első a szombati nyálas búcsúzkodás volt, a második, hogy ott volt a bulin, de kokó nem volt nála, a harmadik, hogy mégis a táskájában találták meg azt, a negyedik az ereszcsatorán menekülés aktusa, és végül az a szombati kijelentése, miszerint a jövőben távlatosabb szellemi tevékenységet kíván végzeni, miközben kiderült, hogy eddig Brüsszelben milyet végzett. Szájer kilukasztotta a Fidesz lufiját, immár csak az a kérdés, leereszt-e.

Ha KESMA sajtó volnánk, akkor most azon csámcsognánk, hogy Szájer meleg – mint ahogyan a rendőri jelentés kontextusából kitetszik –, de ehhez nekünk az ég egy világon semmi közünk nincsen. Megengedőbben még ahhoz sem volna, hogy narkós, ezt is csak azért kifogásolhatjuk, mert törvényileg tiltott. Különben magánügy. Ezen túl azonban megszegte a brüsszeli járványügyi szabályokat, EP képviselőként tehát kétféle törvényt is áthágott, ami egyáltalán nem illendő, lemondásával azonban ez a helyére került, így hát mindez immár szót sem érdemelne.

Csak épp eszünkbe jut a friss alaptörvény módosítás. Azé az alaptörvényé, amelyet a legenda szerint épp Szájer tákolt össze egy vonat kupéjában a laptopján vagy iPadjén, ez mindegy is. Ám ebbe most írnák bele épp, hagy az apa férfi, az anya nő, megbillogozva és kirekesztve a másságot. Illetve ez is szerepel majd benne: „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést.” – Szájer a fentiek alapján nem fér bele a képletbe.

Szájer szembeköpte a Fidesz értékeit, illetve a Fidesz köpte szembe őt. Szájer József alapító atya nem felel meg a Fidesz emberideáljának, illetve annak az ideának, amit a Fidesz a társadalom állampolgáraira akar kényszeríteni, holott jól láthatóan a tagsága sem felel meg annak. A Fidesz ál kereszténydemokráciája nem felel meg a XXI. század kihívásainak, máz, a már emlegetett lufi, és hazugságra épül. Szájer volt ennek a kereszténydemokráciának az őszödi beszéde, de egyáltalán nem az első. A Fidesz hazugságai rendszerré kezdenek összeállni, az a kérdés, hogy gyurcsányi sorsra jutnak-e.

Még 2015-ben derült ki egy tárgyaláson egy rendőri vallomásból, hogy Deustch Tamást nem is egyszer a Fidesz első uralma alatt kábítószertől beállva rendőrök menekítették ki jófajta bulikból. Holott tudjuk, egy tő kender miatt felnégyelik a talpas állampolgárt. Láttuk Borkai polgármester kurvázását, Szijjártó enyári jachtozását, Rogán helikopterezését, Kaleta pedofil képeit, Semjén szarvasröptetését, és látjuk Orbán nem is kormánygépen röpködését mindenféle futballmeccsekre. Ez így együtt Caligula végnapjaira emlékeztet, pedig csak a Fidesz szokásos arca.

Kiderült már régen, csak Szájer rakta fel a pontot az íre, miszerint a Fidesz még a saját maga által hozott törvényeket sem tartja be. Erkölcsi züllés közben papol a kereszténységről, köznapian bort iszik és vizet prédikál. Buzizik a meleg, tolvajt kiált a rabló, és Gyurcsány félmondatán – hazudtunk reggel, délben, este – rugózik immár tizenöt éve, amikor önmagának egy őszinte mondata sincs születése óta. Nem Szájer bukott meg most. Ő csak lemállott a mázról. A Fidesz bukott meg erkölcsében, jellemében és voltaképp teljesen. Normális országban nem lenne jövőjük, de a miénk, mint jól tudjuk, nem az.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum