Légy fegyelmezett!

Azt mondja Kásler sámán, hogy a kormány járványügyileg mindent a megfelelő időben, és mindent a lehető legjobban tett, egyenesen nem tudott hibázni. Mint ahogyan most is képtelen erre. Hogy a vírus letarolta az országot, annak kizárólagos oka, hogy az érettünk hozott intézkedéseket nem tartjuk be, mert fegyelmezetlenkedünk erősen. Mit mondjunk, nem vagyunk képzett utcai harcosok, ökleinket vigyorogva nem meresztjük magunk elé majomként pózolva, és olykor elfutunk a kutyánk után messzi vidékekre, majdnem a sarokig is. Fegyelmezetlenségünk határtalan. Nem imádkozunk illőn és kellő gyakorisággal, illetve a tízparancsolatot sem követjük minden alkalommal.

Fénylő, egyetlen csillagunk és bandája sem, de őket szereti a meg-, és lefizetett Úr, minket azonban nem annyira. Mi velük szemben halandók vagyunk, és csak lobog bennünk a lét türelme. Kásler sámán ezen túl meg is rótt minket, hogy fegyelmezetlenségünkkel túlterheljük a kórházi rendszert, amely amúgy a tábornokok parancsnoksága alatt tökéletesen működik. Minden baj okai mi vagyunk magunk tehát. Csürhe vagyunk, panelprolik, libernyákok, nyuggerek, akik ész nélkül kóvályognak a világban, pedig pofát befogva lapíthatnánk a sarokban. Ezt sugallja a koszos körmű, akinek ezen a ponton mondanánk oly cifrát, hogy Bayer Zsóti is elirigyelné, és sírva kérné a szószedetet.

Főneveket, igéket, jelzőket, amelyeket az EMMI, amelynek Kásler a főnöke, betiltott, sőt, még cifrábbakat is, olyanokat, amelyek a lét legmélyebb üregeiből szakadnak elő teljes erővel. Ezen a ponton és immár hosszú évek után tesszük föl a kérdést, pedig rég kellet volna, ki ez a Kásler és mit akar az okkultizmuson túl. És aztán rájövünk. Ő a Fidesz, így egyben romlásunk pont alkalmas szereplője, akinek éppen itt és éppen most kellett eljönnie, sehol máshol ebben a formában meg nem születhetett volna. S ebben benne van Spengler bűvös kultúrköre meg a kvantumfizika szuperdeterminációja ugyanúgy. Valamint Orbán Viktor természetesen, aki gondoskodott arról, hogy az udvartartása nívója meredeken zuhanjon.

Minden új eszméjéhez új alakok jöttek. Amikor a liberalizmust odahagyta, a kemény magon kívül az összes kollégista elmenekült, és máris prezentálta nekünk a mókás Torgyán doktort, aztán innentől fogva megállás nem volt. Egyre elvakultabbak, egyre idiótábbak kerültek be a belső körökbe, s itt emlékezzünk meg Kósa Lajosról csöndesen. Végül a kognitív képességek már nem játszottak, maradt a tiszta hit, és az ebből fakadó kérlelhetetlen zupás őrmester tempó, mint Varga dekázó meg Kovács levelező. És ugyanígy megjelentek bizonytalan tudatú alakok, akik közül is kiemelkedik az okkultista Kásler a házi oltárával, a tízparancsolattal gyógyítással, s most ezzel, hogy minden bajok oka mi vagyunk. Ki is lehetne más.

Magam is úgy terveztem, hogy fegyelmezetlenkedek, rosszalkodok, sétálok, fütyörészek, szívom a vírusokat be direkt, aztán elmegyek túlterhelni a hibátalan egészségügyi rendszert. Befekszem direkt valami átizzadt ágyba. No most, Kásler sámán címe és rangja szerint az egészségünkért felel, ám most mégis egy rendőr dirigálja ezt, pláne katonákkal. Én meg tönkreteszem, mert nem vagyok fegyelmezett alattvaló, nem vagyok az állam jó katonája sehogyan és egyáltalán. A magam elhajló részéről azonban nem akarom az államot látni sehol. Sem hirdetésekben, hogy mit tesz értem, mennyi jót, hogy csak érettem van, holott rossebeket. Momentán azért dolgozik az egész nagy szervezet, hogy Orbán hatalma megmaradjon.

Semmi egyébért. Ami van, minden ezért van, s ha abban, amire lennie kellene, kudarcot vall, mint a járvány kezelésében is, akkor az a reakciója, hogy az állampolgárra keni. Ennyit tett Kásler, nem egyebet, s innen nem az a büntetése, hogy a hivatalból takarodjon, de még a városból is kifele. Imádkozgasson csöndben, és elmélkedjen azon, milyen az a világ, amit egyáltalán nem ért, és azon is, hogyan került oda, ahova. Tudjuk, hogy Orbán rakta, de minek. És így vagyunk az összes többivel is, az ezernyi államtitkárral, a szóvivőség szóvivőjével és az alkalmatlan csinovnyikokkal egyaránt. És a nagy kérdés, hogy a legnagyobb fekély, ez az Orbán nevű miképp került oda. És hogyan is? Mi választottuk, hogy cseszné meg.

Így hát, Buddhában testvérek, ne csodálkozzunk azon, ami van, volt vagy lesz, nyomorult életünkön és halálunkon se egyáltalán. Bűnösök, ha vagyunk, csakis ezért, hogy szertelenségünkkel a nyakunkra ültettük a gonoszt, aki már gyökeret vert és burjánozik. Hullatja halálos magvait, így, ahogyan J. A. testvérünk mondja, vigyázz, mert megőrült a sátán, és azt is javasolja rímekbe szedett intelmeiben, hogy simuljunk ezért az üveglapba, meg ilyenek. Ő már csak tudja, és ő mondta azt is, hogy légy fegyelmezett. Ennyit az irodalomról szőrmentén és kutyafuttában azzal az intelemmel, gondolkoznunk ma azon kell, miben különbözik Kásler sámán, illetve J. A. testvérünk fegyelme. Ha ezt megfejtjük, távozni fog tőlünk a gonosz. Ez a magasztos igéje, menjetek békével.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum