Csak

A KDNP, név szerint Vejkey Imre (jegyezzük meg őt is alaposan) törvénytervezetet nyújtott be, amivel megszüntetné az Egyenlő Bánásmód Hatóságot (EBH), amely egyébként a faji, nemi és egyéb megkülönböztetések ellen nyújt jogvédelmet. Vejkey csinovnyik indoklása szerint az egyenlő bánásmódhoz való jog az alaptörvényből ered, az alapjogokat pedig az ombudsman védi, ezért indokolt az alapvető jogok biztosának hivatalába olvasztani az EBH-t. Kiinduló tételünk az a mélázás, hogy vajh, miért most kezdett fájni Velkey csinovnyiknak ez a hivatal, és miért pont ez.

Olybá tűnhet, hogy csak. Viszont tudjuk jól, hogy semmi sincs indok és érdek, olykor aljas indok és ocsmány érdek nélkül, ilyképp egészen biztos, hogy a járvány közepén, amikor hullunk és vonaglunk, mint a legyek, Vejkey csinovnyik nem az EBH vs alaptörvény dichotómiával kelt és feküdt. Nagy valószínűséggel Vejkey csinovnyiknak régebben mondták, hogy egyszer majd kérünk tőled valamit elvtárs, és ennek most jött el az ideje valami sötét szándék miatt. Magam a buzilobbi támadását, Dúró boci darálását és a férjuram zászlócibálást egyként látom emögött.

Bár lehet egészen más is. Iványi tiszteletes ügye, valami roma megfontolás, akár az SZFE lázadása vagy éppen csak az, hogy ez a hivatal még nem tagozódott a rezsimbe teljesen. Úgy ahogy független volt, és az ilyesmit nem nézi jó szemmel a kedves vezető, miközben a fogdmegjei a jogállamiság miatt hörögnek most már egészen minősíthetetlen hangon. Lásd Kövér pedellust, aki bájosan „baloldali, libsi, komcsi neomarxista moslékkoalícióról” beszélt, amikor az Unióra gondolt, és azért ez már egy szint, ha lefelé is és a legalja. Kövér a hang, ez a Vejkey a szándék.

Egyébként az ombudsmannal takarózni átlátszó hiba, bár a bávatagoknak megteszi. Mi azonban tudjuk, sőt, jól tudjuk, hogy ő is meg lett véve kilóra, a jogok terén olyan ő, mint a GVH a gazdaságban és a médiahatóság az újságírásban, az ügyészség a bűn ellen vagy az Alkotmánybíróság a nem is lévő alkotmányosság védelmében. Erről a tünetről mesél már évtizede az, aki a fékekről és ellensúlyokról mesél, amiről megkérdik, hogy tárcsás vagy dobfékes, az ellensúly meg hány kilós. Úgy nagyjából ennyi a fogalom a társadalomfilozófiáról fröccs és szotyi közben.

EBH, az meg mi a szar? Kérdi a magyari ember, és az ügy ezzel le is van tudva, feltéve ha ilyen nyalánkságok eljutnak a fülébe, amikor arról is nehezen szerzett tudomást, hogy az usákoknak új elnöke van, mert nem közölte vele a propagandasajtó. Az ilyesmi hírek megfekszik a gyomrokat, nincs benne templomavatás meg alapkőletétel, pláne az, hogy Orbán harcol, így sztornó. De a lakájlapokról, tévékről és rádiókról beszéltünk már eleget, fogunk is, most azt kellene kideríteni, mért gyalulják le az EBH-t, hogy szó szerint ki vagy kik ellen irányul ez a gyalázat.

Mert valaki, valakik ellen igen, véletlenül nem történnek a dolgok, sem hasra ütve. A homály azonban akkora, hogy csak találgathatunk, mint ahogyan az internet népe is teszi. Hosszan nézegettem a véleményeket és morfondírokat, ahogyan próbálták a titkot megfejteni, mígnem a kommentfolyamban megjelent egy összegzés, miszerint „ez mindannyiunk ellen van”. Ez igaz és való, azonban tisztán látszik, hogy mégsem fáj mindannyiunknak, sőt, alig is fáj valakinek. Illetve akadt, aki fennen örvendezett, mondván: „ideje volt, eddig sem kellett volna”.

És, ami a legszebb, a kommenthadsereg nem küldte el az anyukájába, mint ahogyan az ebben a műfajban bevett, hanem megszólalt egy tiszta, világos hang utána, amiben benne volt mindannyiunk élete és halála. Tehát, „ideje volt, eddig se kellett volna”, böffentette a rosszindulatú, mire a bölcs higgadtan így intette: „Neked se lesz hova fellebbezni, úgy gondoltam, előre szólok”. – És ebben én nyájasom, benne van az egész életünk. Ez a balladai tömörség a leghűbb képe köz-, és magán állapotjainknak, ami végén annyival egészíteném ki csupán, hogy az Isten legyen irgalmas velünk. Ez az ima most.