Krumpligender

Végre megtudhattuk, mivégre született a nagy hirtelen összegrundolt PestiTV. Azért, hogy abban összegyűljön a NER legalja, és kiteregesse a mocskos lelkét olyképp elsősorban, hogy bármi elképesztőséget művel az elit, annak ott rögvest akadémiai alapokat adjanak Bayer stílusában. Mint annak idején, amikor Lékai bíboros magyarázta nekünk, hogy zsenge ifjú korában a hitét tudományosan megalapozták a szemináriumban, így hullatva le a leplet arról az elépesztő világról, ami a fejében gőzölgött.

Ebben a televízióban azért gyűlt össze tegnap Bayer Tagkönyv, Semjén Vadász, meg valami Szarvas Szilveszter dupla prostisrácos igazgató, hogy megvilágítsa annak az ideológiai hátterét, miért csinált hülyét magából a kedves vezető Európa előtt megint a genderezéssel, és miért kapott 4,4 milliós büntetést a jobbikos Jakab Péter. Előre is összeegezve arra jutott a három szellemi méltóság, hogy Jakab pszichopata, a gender tilalmát pedig be kellene vezetni az Alkotmányba, ami nincs, Semjén viszont mégis emlegette.

Ne feledjük, hogy Semjén de jure miniszterelnök-helyettes, így, ha ő sem tudja, hogy az alaptörvénynek van asztala, meg azt szokták foltozgatni, illetve, ha ebbéli minőségében kurvaanyázik egy televíziós műsorban, az méltatlan, mert nincs szokásban kultúrállamokban. Csak minálunk, és ezzel már minősítettük is a rendszert, amire az, hogy korcs demokrácia, még nagyon hízelgő jelző. Leginkább fasiszta trutymó, de még találóbb volna csak tébolydaként emlegetni, mivelhogy leginkább éppen az egészen.

Hogy az ember látogatóként elképedve meredne rá, viszont benne él, ezért inkább elszörnyed. Főleg ezt a hármat nézve, és belegondolva abba, milyen tripet jelent egy ilyen szeánsz a jómunkás magyari embernek, megengedően göcögve mégis, hogy nézője úgysincs, akkor viszont kár bele az adóforint. De erre a ritmusra kár a királyi tévébe is, a királyi lapokba és rádiókba, egyáltalán hogy jönnek ahhoz, hogy az én pénzemen szidják az én kurva anyámat. Ilyen is csak a NER-ben lehet, ahol lazacon tenyésztenek futballistákat.

Azt is az én pénzemen, de ez ma mellékszál csak, mert elvitt a forradalmi hevület. Onnan induljunk ki tehát, hogy pár napja Jakab Péter a parlamentben egy zsák krumplit akart átadni a kedves vezetőnek a borsodi választások szimbólumaként, s ezt a felhorkanást többek között a tévében eltelten genderező Semjén állította meg, mint valami testőr. Jakabot ezért Kövér házelnök 4,4 millióra büntette, majd itt a tévében Semjén még pszichopatázta is, ami nem komilfó, védtelen áldozatot nem rugdosunk ugyanis.

Igaz, szarvasra sem vadászunk helikopterről, a tüntetők csokiját nem zabáljuk meg, és pörge kalapban sem lovaglunk be Kézdivásárhelyre, mert előbb-utóbb a tökünkre lesz lépve. Mint most az ukránok által, akik bekérették a magyar nagykövetet, hogy a NER ne monyákolja össze az ő választásukat, amire a nagy bekérető vagy berendelő, Szijjártó visítozott, hogy nem érti a berendelést, sőt, egyenesen nonszensznek nevezte az MTI-hez eljuttatott közleményében, amelyet az sűrű nyelvcsapások közt le is hozott.

De térjünk vissza a tévéhez, a Budavári Fórumhoz, ahol Jakab mellett Hadházy is pszichopatának neveztetett, Semjén szerint meg Gyurcsány őrült és veszélyes, s hogy teljes legyen a káosz, Horn Gyulát istenítették, mert nem adta el a magyar bankokat Sorosnak. El kellene akkor dönteni, hogy Gyuszi bácsi gyilkos pufajkás volt vagy nemzetmentő hős, mert az ember nem bírja követni a nézőpontok módosulását, illetve annyit érzékel, hogy Orbán buktáinak kell módszeres alapokat adni.

Genderezni azért volt muszáj, mert Orbán az EU-csúcson mindenki megrökönyödésére ahhoz ragaszkodott, hogy egy Afrikával kapcsolatos dokumentumba ne kerüljön be a gender equality kifejezés, mert az túlideologizált. Orbán ott, az uniós csúcson tárta fel lelke sötét bunkóságát, s ha emiatt szembe röhögték volna – nem tették mert volt gyerekszobájuk –, akkor azt kérték volna ki, hogy a magyar népen ne röhögjenek. Pedig lehetne, hogy ilyen degeneráltra szavaz kitartóan egy stabil bázis.

De, hogy ezért a helyettese este a tévében már szó szerint ezt mondja, ez már delikát: “A gender tilalmát szigorúan a gyermekek védelmében akár az Alkotmányban is rögzíteni kell. Kövér László mondta a legjobb és legtökéletesebb mondatot, miszerint én is férfi voltam egy női testbe zárva, de aztán megszült az anyám”. – Ilyenkor az ember csak tátott szájjal figyel, hogy mi van itt, mi az anyám valaga. Hát ez, Buddhában testvérek, a sötét alagút, amibe iramlunk bele, nem látszik szűnni, köznapiabban: nem pislákol a fény a végében. Jóccakát tehát.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum