Valami bűzlik Neriában

Azt írja az újság, hogy lent a messzi délen, ahol a migráncsok ostromolják a hazát permanens kitartással, tíz kilométeren már mélységi határzár is épült, jelentsen ez bármit is vagy akármit. S mivel az alagutas támadások ellen véd, feltehetőleg a kerítést a föld alatt is kihúzták, vagy betonnal töltötték fel az anyaföldet, harci gilisztákat telepítettek oda vagy nem tudom. Azt sem árulták el, a front mely szakaszán épült, azt sem, mit takar a fogalom, de arrafelé nézhetnek ki a fejükből az ürgék, vakondok és csimaszok, midőn munkálkodásuk közben koppan a fejük a falon a föld alatt nagyon.

Hol van már a szép emlékű és hevenyészett GYODA, amit a vészek első perceiben talált ki a magyar lelemény, hol a vesén rúgott migráncs a csatamezőn, a hős, határ-, és hazavédő asszony, az első riadalmak, ilyenek. Máma már a Bakondiból szivárog a nyüszítő, egyenletes félelem, amely belepi az egész magyari világot közvetítve az M1-en. Azt is írja az újság, hogy akár a határ egész hosszában is bebetonozhatják az anyaföldet, ám ehhez már kínai kommunista testvéreinktől kellene útmutatás, hogy az ő őseik hogyan is építették a nagy falat világ csodájára.

Pedig vannak egyszerűbb módok is az ásás kiszűrésére, mint a hős egri védőké, akik a dobra rakott száraz borsó rezgését figyelték, a félelem módjai végtelenek, ahogyan a hülyeségé is. Afelé halad kies hazánk, és ütemesen, ha már nincs is ott egészen. Miközben a járvány elszabadult, képtelenek kordában tartani, de nem is akarják igazán, a széteső, és ránézésre az utolsókat rúgó országot védik immár a föld alatt, nem gondolva a magyar özvegyek sóhajaira, hogy akkor ki fogja megerőszakolni őket. Ki veszi el a magyar jómunkásember munkáját, ki eszi meg a keresztény kultúrát.

Az élet nem habostorta Pelikán, mert például a békaemberekre még most sincs gondolva, se a léghajós lerohanásra. Mert ugyanis, ha a duci kis ujjainkon kiszámoljuk védekezésünk módjait, akkor arra jutunk, hogy Orbán apánk már óv minket a földön, föld alatt és vízen naszádokkal, de tengeralattjáróra még nem gondolt egy fideszes riogató sem, s mint említettem, a légitámadás is kimaradt. Tábornokaink hülyék tehát és képzetlenek, esetleg pocakosak, mert azt nem szereti a Napóleonunk egyáltalán. De fokozni is lehet, ha már reszketünk.

Mert mi van akkor, ha a föld alatti védelem tíz méterre terjed ki, de nekik van alagútfúró készségük, és még lejjebb egyenesen metrót építenek, ott száguldoznak be a határon, hacsak nem az oroszoktól veszik a technikát, vagy a Tarlóssal egyeztetnek a használatról, mert akkor cseszhetik. Mindent lehet fokozni. Ha a kisvasút meghosszabbítható Bicskéig, akkor a mélységi határvédelem a föld középpontjáig, de akkor már beszáll a buliba Verne Gyula is. Ami itt van, az régóta tébolyda, de a jelek szerint ezt is lehet még habosítani.

Mert amíg mi mesehősökkel és vakondtámadásokkal vagyunk elfoglalva, addig a lopás zavartalanul, tempósan és kitartóan folyhat és folyik is. Ez lenne a NER lényege ugyanis, nem egyéb, minden más csak toldás. Visszatérve egyébként erre a mélységi védelemre, bár mondják, hogy van, és elköltöttek rá aprónak számító harmincnyolc milliót, én, mint szkeptikus kételkedek, mert vagyok. Azóta is vannak alagutak, tehát vagy szar ez is, vagy meg sem épült, csak így lehetett utalni valakinek azt a pár millát. Földmunkát sehol nem láttak, és minden rohadt titkos.

Fölmerül, hogy van-e egyáltalán, vagy ez ilyen új föld alatti kifizetőhely. Nem látható, nem lehet tudni, hol lehet, ha van, itt annyit és arra számolnak el, amennyit és ahová akarnak. S magunk közt szólván ez a bevallott harmincnyolc millió a mai árak mellett még egy szalonnasütőre sem nagyon elég, nem, hogy tíz kilométer föld alatti atombiztos ojjektumra, tehát valami nagyon bűzlik Neriában. Bár már régóta szagos a kóceráj, avas szalonna, tömjén és rothadás szaga van, melegebb időben pedig kiegészíti a Felcsútról terjedő budigőz, amit nem írok le, tessenek elképzelni élénk erővel.