A pimasz Soros hogy vigyorog

Nem vagyok egy kárörvendő manus, de eltelten, szívemben némi maliciózus mosollyal nézegetem, ahogyan Varga igazságügyis nyikorog, sipít, mint egy szúette hintaló. Meg vergődik mind az összes, és más nem jön ki a szájukon, csakis Soros, és ez már túl van a felháborítón, túl a hazugságon, ez már annyira túljutott minden valóságon, hogy jelző csak egy van rá, és ez a szánalmas. Elkészült megint az Unió jogállamisági jelentése lesújtó eredménnyel kies hazánkra nézvést, és reakció csak egy van: Soros.

Sajtó: Soros, civilek: Soros, lopás: Soros, igazságszolgáltatás: Soros. Ott lebeg az egükön ez a szegény, vénséges Soros tíz éve szakadatlan, és nem tudják megállítani, nem tudják nem hagyni, hogy ő nevessen a végén, és Brüsszel sem fékezett be a kanyarban. Mi több, a robogó Brüsszel megszavazta, hogy bevezessék a jogállami mechanizmust a pénzosztáskor. Zavar keletkezhet a lopásban, rosszabb esetben leállhat az ország, tehát: Soros. Hatástalanok voltak a nagy, kék plakátok mint kitetszik.

Viszont azért ne bízzunk abban, hogy ez olyan egyszerű lesz, mint amilyennek tűnik. Egy kis fellazítás, egy kiskapu marad majd, hogy vegyük továbbra is a német tankokat, és a magyar proletár olcsón szerelje össze az Audit. Mert ugyanis momentán még nem dőlt el, hogy a gazdaság irányítja-e a politikát esetleg fordítva, vagy együtt aljasok. A szép eszmék mindig mocsokkal terhesek ugyanis, így most épp a reménykedés helyett szorítkozzunk arra, hogy élvezzük a cirkuszt, amit ezek közösen itt előállítanak.

Mert az van, ez el nem tagadható. Például már ennél a szavazásnál is, amely jogállamizik, és a kést Orbán torkára tette lehetségesen, egyedül maradtunk a dva bratankinkkal, a lengyel testvérekkel abban a buzgalomban, hogy ezt ne vezessék be. Közösen szavaztuk le tehát a javaslatot, de a hollandok, finnek, svédek, dánok és belgák is, ám ellenkező előjellel, mondván, az túl puha. Már nem csak holland fickó van tehát, hanem tele van libernyák fickókkal a világ, midőn mindenki nemzetünk vesztét óhajtja.

Ettől függetlenül megszavazódott a dolog, és lehet izgulni, mi lesz velünk nagymama, mi lesz helikofferekkel, jachtokkal, közbeszerzésekkel, ha nem dől a lé netán, de lehet izgulni, hogy az összeomló ország miatt elvész a hatalom. Ez mind benne van a levegőben, viszont nincs nekünk olyan szerencsénk. Mindeközben azonban szolidan rámutatnék arra, hogy a hintalovas visongás közben hogyan leplezi le magát a rezsim, és észre sem veszi, vagy ha igen, kényszerpályán mozog, és nem tehet mást.

Varga hintaló ugyanis azt nyikorogta: „A magyarországi helyzetre vonatkozó összes megbízható információ objektív és pártatlan elemzése csak arra a következtetésre vezethet, hogy Magyarországon az Európai Unió alapvető értékeit tiszteletben tartják, és a jogállamiság elve érvényesül.” – Márpedig, ha így van, nincs mitől félni, tessenek nyugodtan megszavazni. De nem szavazzák, mint ahogyan nem akarunk az Európai Ügyészség tagjai sem lenni, s ezt így együtt úgy hívják, beismerő vallomás.

Viszont tudjuk: Soros. Aki még mindig nevet, és már majdnem vége van. Az a tagadhatatlan helyzet állott elő ugyanis, hogy a demokrácia szabályai szerint Soros győzött, ha minden mögött, ami miatt bírálatot és megvetést kapunk, ő áll, akkor ő áll az Unió országai többsége mögött. Kies hazánk tehát a keresztény visongásával sokkal nagyobb kisebbségben van ott, mint az ellenzék idehaza, és én megértem, ha ez fáj nagyon. Nekünk is a NER, szar ugye?

Itt olyan helyzet készül előállni, amelyből két kiút létezik: vagy fejet hajt Orbán végre, vagy kilép. Behódolni már csak alkati okok miatt sem fog. Kilépni sem, mert a közösség pénze nélkül azonmód lenne vége, marad tehát az a szitkozódás és szítás, ami most is folyik. Jönnek újabb plakátok, a téboly fokozódik, egészen polgárháborúig hevítve a félhülye hívek gyűlöletét. Ne legyen igazam, de a diktatúrák logikája ezt mutatja. És Soros fog nevetni a végén, viszont valószínűleg nem őszintén. Szomorúan inkább, hogy milyen kígyót melengetett a mellén.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum