A pálinka, a Fidesz és önmaga dicsőségét zengte tegnap Orbán Viktor, ami szentháromságot összekapcsolta az alkotmányos forradalommal, és máris megérkeztünk a karikás ustoros, bő gatyás Magyarországra közelítve a XXI. század derekához. Csodálatos ez az élet. Egy 2010. szeptemberi parlamenti bejelentésre emlékezett a kedves vezető, mert, mint kupicával a kezében felidézte “kétharmados alkotmányos forradalommal lehetőséget adtunk magunknak, hogy mindent megváltoztassunk, amit megváltoztatásra alkalmasnak vagy szükségesnek láttunk”.
Emlékszünk a demokrácia tarvágásának első lépéseire, a huszonkilenc pontos programra, amelyben Orbán szerint „nagy dolgok szerepeltek”, amelyek közül tegnap a bankadót, a multik megadóztatását és a szabad pálinkafőzés lehetőségének megteremtését tartotta fontosnak kiemelni, amelyek keresztény életünk fundamentumai minden bizonnyal. Még rémlik az a diadal is, amellyel a részeg kerékpározást engedélyezte, s már ebből is látszik, hogy az alkotmányos forradalom dicsőséges győzelme kezdetben abból állott, a polgár hótt kokisan belebiciklizhet a napba.
Ahogyan ott a nagy ünnepben maszk nélkül a pálinka gőzeivel együtt a vírusokat is eregették a légbe a szervilis csinovnyikok, és elnéztem a gazdát, kitetszett, hogy egy falusi párttitkárra hajaz, de nemcsak a külleme, hanem a gondolatai is. Ergo, olyan, mint az apukája, még mielőtt a kisfia megvette neki a bányát az eladott székház ellopott pénzéből, így alapozva meg, szimbolizálva mintegy a politikusi életpályát, amelynek ormain száz-, és ezermilliárdok lenyúlása sem okoz gondot. Ez a gondtalanság viszont az alkotmányos forradalom totális győzelme, maga a szabad rablás.
És most, hogy a NER lényegét tömören felskicceltük, merüljünk el a pálinkában szügyig, mert ugyanis nem kevesebb ünneplődött tegnap, mint az, hogy a magyar fékek és gátak nélkül vedelhet állami jóváhagyással. Tudjuk, hogy leleményes népünk még az ólajtót is képes kifőzni, abból kis trükkel fütyülős barackot előállítani, maximum belehal, ez viszont az államháztartásnak tesz jót. A pálinkáról az az adoma terjed egyébként, hogy a bortól hülye ötletei támadnak az embernek, a pálinkától viszont meg is valósítja azokat, ekképp a pálinka a kreativitás itala.
Hogy mi sül aztán ki belőle, az látszik a NER-en, amelynek nincs olyan alkatrésze, amely illeszkedne a másikhoz, ilyen delíriumban összegányolt gépezet, amit a hit tart össze. Viszont nem tudom, emlékszünk-e rá, hogy a pálinkás forradalom idején kormányunk még nem keresztény volt, csupáncsak polgári, ilyképp az a következtetés vonható le mindebből, hogy tíz év alatt szlopálták magukba a hitet, amely annak előtte nyomokban sem volt föllehető bennük. Viszont a bíróság sem veszi enyhítő körülménynek, ha részegen bűnözik valaki.
Nincs bocsánat tehát, sem elnézés vagy irgalom. Még beleférne, hogy sajnálkozzon az ember Orbán fölött, aki jól láthatóan halad a demencia sötétsége felé, de ezt a jogát – hogy szánjuk őt – már nagyon régen elvesztette, így marad csak az ámulat. Nagyon komolyan csodálkozva kell elmélázni azon, hogy ezek ott tegnap kupicával a kézben, ájtatos és megalázkodó vigyorral az arcukon tényleg azt hitték, hogy valami nagy dolgot vittek végbe. Mert, ha így volt, márpedig így, az baj, sőt hiba, illetve bűn. Viszont föl nem fogják, meg nem értik, el nem gondolkodnak rajta.
Így néz ki pálinkában feredőző nagyságunk a bambaságot ünnepelve. Mert ugyanis a pálinka egészen elképesztő ötletek megvalósítására teszi alkalmassá az embert, például vak komondoros történetekre. Sőt, ha a CSOK-tól megnő a szaporulat módfelett, a cumit is bele lehet mártani ebbe a nedűbe, hogy hallgasson a kisded. S ha így gondozzuk őt, felnőtt korában sem lesz baj vele, mert kimosódnak a fejéből az összes bűnös gondolatok. Engedelmes szerszám válik belőle, sőt, megfelelően bamba keresztény is, aki rajong Orbánért, mert neki köszönhetően ihat egész nap.
A helyzet azonban nem ennyire sötét, hanem sötétebb. Mert ha az istenadta népről annak vezérére fókuszálunk, egy nagy gyomrú embert látunk, aki azzal váltja ki a rajongást, hogy kolbászokkal, kezében demizsonnal, vőmurammal fotózkodik, uborkákkal szaladgál és különös vörös fazekakat fényképezget vagy fölzabálja a tüntetők csokiját. Ha már kereszténység, a mohóság is a fő bűnök egyike, ahogyan a jóra való restség is. Ha mást nem is, ezeket vezérünk biztosan elköveti napra-nap, tehát pokolra fog jutni. De mi van, ha hitetlen az ember? Milyen véget lát akkor hősünknek? Nos, ez az.
Szombathelyi újságíró.
Nos, én a pokolban nem hiszek, hanem életvitelszerűen tartózkodom benne. És ha Magyarország már nem is demokrácia, a vírus – reményeim szerint – demokrata.