Gentlemen’s agreement

Az SZFE lemondott vezetősége találkozott Vidnyánszkyval, hogy jussanak valamire az egyetem einstandolása ügyében – nem jutottak –, viszont egyetlen feltételük és kikötésük volt: a beszélgetést változatlan visszaidézésre alkalmas módon rögzítsék. Hogy ez mi, önvédelem, később előveendő bizonyíték, történelmi dokumentáció vagy egy filmdráma része, nem tudjuk, mert egyszerűen is összefoglalható: ez Magyarország. Amikor és ahol kulcsra kell zárni a valóságot, nehogy ellopják. Viszont úgyis letagadják. Ez a bizalmatlanság az ország – és annak urai – morális nihiljéről állít ki bizonyítványt.

Ez a NER sandasága, a NER nevében eljáró Vidnyánszky minősítése, ez maga a sivatag. Ugyanakkor a SZEF – immár volt – vezetőinek naivsága is, hiszen ezek a csillagot is letagadják az égről, ha a felvételen azt mondja, igen, adásba kerülvén nem lesz belőle. A valóság a NER-ben illékony valami, hajlítható a kedves vezető kénye-kedve szerint, illetve ő és a hívek egyáltalán nem is törődnek vele. Ha mond valamit reggel, az estére érvényét veszíti. Az igazság felezési ideje felgyorsult, illetve már nincs is. Lucskos hazugságok vannak, tocsog bennük a Fidesz és mindenki, aki közel kerül hozzájuk.

Ennél fertőzőbb, ártalmasabb, erkölcstelenebb, a velejéig romlott társaság nem irányította még Magyarországot (nem köztársaságot). A fasisztáknak, kommunistáknak ha torzak is, de legalább elveik voltak, ezek azt is cserélgetik, mint a szakadt gúnyát. Lehet felvételt készíteni arról, mit beszéltek Vidnyánszkyval, ámde a fentiek miatt teljességgel felesleges, Irreleváns. Ha jól eldugnak egy kópiát, majd a rendszerváltás utáni bírósági tárgyaláson lehet bizonyíték. Jelen időben semmire sem jó, maximum a lelkiismeret megnyugtatására, igaz, már az is valami, ha ilyennel rendelkezik az ember.

Vidnyánszkynak ilyen készségből nem jutott, ezért is illeszkedik a NER-be, ami hiány ebben alapfeltétel. Csak így lehet elviselni azt a mocskot, amit jelent. Hogy Vidnyánszky passzol bele, semmi sem bizonyítja jobban, mint, hogy nem mondott le a kuratóriumi elnökségről. Ha engem valahol ennyire utálnak, nem hívtak, nem látnak szívesen, sőt, szépen kérnek, menjek el, akkor nem terpeszkedek el a kanapén, vagy, ha mégis, akkor hülye vagyok. Esetleg gonosz, vagy mindkettő. Vidnyánszky mint Orbán farka erőszakot akar elkövetni, viszont elvárja, hogy élvezzék is. Beteges.

Visszatérve azonban erre a feltételre, amely a tárgyalások alapfeltétele volt, az ehhez való ragaszkodás azt is mutatja, hogy a NER – és annak kiszolgálói és egyben haszonélvezői – erkölcseikben még a mintául vett Horthy rendszer urambátyámos világát sem ütik meg. Abban az adott szónak valami perverz büszkeségből volt súlya, a kártyaadósságok miatt legalább főbe lőtték magukat, ezek már nem is kártyáznak. Kokóznak Ibizán, kurváznak az Adrián, meccsre röpködnek nem is kormánygépen, aztán letagadják. Ez itt a totális morális, nihil.

A gentlemen’s agreement nem írásba foglalt, az adott szóra épülő megállapodás, amit hősiesebb korokban minden körülmények közt be szoktak tartani. Ma már az írásnak sincs súlya, minden csak egy darab fecni. Nincsenek értékek, nincsenek erkölcsök, nincsenek hitek, voltaképp semmi sincs, csak handabandázás van, pátoszos lózungok. Mert még Vidnyánszky sem tudja megmondani, mi lehet az a nemzeti, keresztény színjátszás, aminek az oktatását a SZEF-re akarja kényszeríteni, amit viszont ők nagyon nem akarnak. Mindenkinek bocskaiban kell járni, és avas szagúnak lenni talán.

De ehhez én nem értek. Ahhoz viszont igen, hogy lássam, milyen hely lett Magyarország – nem köztársaság –, ami a NER. Hitszegők, hazugok, senkiháziak játszótere és homokozója, ahol rögzíteni kell a mondatokat azzal a veszéllyel, hogy még azt is letagadják, amit látnak, ami bizonyítottan van. A NER veleje a hit, de nem Istenben, hanem Orbánban, a nem hívők pedig a megégetni való pogányok, vagy megtérítésre várók. Ilyen megtérítő iparos ez a Vidnyánszky is, ő annak a szimbóluma, hogy a lelkünket is akarják. Hogy hazug is, az csak hab életünk redves tortáján.