Határvédelmi almunkacsoport

Tegnap reggel a kedves vezető kiszállt a páncélozott géperejű járműből a karmelitáknál, lövetett egy képet a Facebookra ellenfényben, ami szerint vagy pancser a királyi fotós, vagy nem akarta, hogy látszódjék a karikás szeme, ami esetleg csipás is neki. Így csak a hordószerű kontúrja uralja a dokumentumot, midőn indul a dolgozóba a korai órán. Nem tudjuk früstökölt-e már, vagy éhgyomorra ment meg minket, de érezzük a drámai súlyt és feszültséget, midőn megy a harcba bele, ahogyan nyeli el őt a csata, falja fel a háború, majszolja a küzdelem. Halljuk a bakelit sercegését úttörőkórussal, akiknek egymásra lépnek a talpai a hazaszeretetben, szóval halljuk, Leeenin, a hőőős ki csak nééépének élt.

Halad föl a lépcsőn, vagy lifttel utazik, nem ismerem a karmeliták titkait. Megyhalad a kedves vezető a dolgozóba, hogy na, máma mi lesz a küzdés és a harc, és hát kiderül a ringig érvén, hogy máma az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint ül össze, összevonva a szemöldjét mind a sok komoly férfiak és egy nyunyóka. Összegzi is a kedves vezető a tényállást, hogyaszongya, behurcolás, szigorú intézkedések, elrendelünk, képesek vagyunk, összefogunk, áttekintünk, intézkedünk, megvédünk, megazisten. Ül ott a sok komoly férfiak és az egy nyunyóka csupasz arccal, lihegnek a másik képibe bele, ahogyan küzdenek érettünk.

Maszk, baszod, kérlek alássan? Vagy magatok közt vagytok, mint a kúrián előtte meg a Hollik? Nekem mindegy. Szertekürtölik mind az összes sajtótermékek, hogy ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint, és mondják, hogy mit határozott a kedves vezető még csipás szemmel közösen demokratikusan. Harsognak a hírek, hogy behurcolás, szigorú intézkedések, elrendelünk, képesek vagyunk, áttekintünk, intézkedünk, összefogunk, megvédünk, megazisten. És mi az isten, de más nincsen. Nincsen semmi. Üresség van kívül, belül, pátosz van tartalom nélkül, lélegeztetők a beléptetők mellett a raktárban. Soros.

Gyurcsány, Sorosgyurcsány. Gyurcsánysoros. Elhúzódó üvöltés: migrááááncs, szól a Sokol rádió a penészes szobakonyhában, náthás férfihang, híreket mondunk, Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint, és mondják, hogy mit határozott a kedves vezető még csipás szemmel közösen demokratikusan, Orbán Viktor, valamint Orbán Viktor. Gyereksírás, atlétás, borízű férfihang: zsidóbuzikommunisták, szól a tévé, Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint és Orbán Viktor. Kanálcsörgés, böfögés, hányás, ürülék.

A kormány lenullázta Ferihegyet, Sarka Kata megható szerelmi vallomása párjához, koronavírus, elárulta az államtitkár, hol vívják a második csatát, százötvennyolc friss fertőzött az országban, megállítjuk a behurcolást, megállítja a határvédelmi almunkacsoport. Mi van itt baszod? Kupleráj, kérlek alássan, beleszarásos cirkusz és színház, nemzet, nemzeti, még nemzetibb, megvédjük a munkahelyedet, mi több, megteremtjük, ábrándozik a söprű, hív a sereg, vár a MÁV, tűzoltó leszel meg katona, hadakat terelő utász, látod, elalszik kamuka, aluggyel szépen kiskanász. Szól a Sokol a penészes falak mellett: Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport. Megvéggyük.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum