Hőbörgök

Én, mint balliberális seregek Menczer államtitkár rendszertani besorolása szerint – aki viszont kikandikált Szijjártó segglyukából – egész jól elvihogok most már ezen az egészen. Mint emlékezhetünk, a korrupt jachtról dolgozó Szijjártó kirúgással fenyegette azon külügyi alkalmazottakat, akiknek csak meg is fordult a fejében a home office, mert nem akartak elpusztulni a vírustól. Hadban álló országban azonban nincs helye a gyengeségnek, Orbán sem szereti a pocakos tábornokokat, csak Németh Rezsi a velőspacalt.

Tegnap azon morfondíroztam a mostani vérzivatar kapcsán, hogyan lehet, hogy ez a Szijjártó a helyén van még, és nem vitte el a rézfaszú bagoly. Mára azonban kiderült, nagyon komoly hátországa van a hülyeségben, de azért ő a félszemű király a vakok között. Itt van nekünk ez a Menczer Tamás, mint külügyi államtitkár, aki, mielőtt csinovnyik lett volna, az MTV keltetőjében melegedett, ott verték bele a szervilizmust, meg a mérhetetlen hazafias öntudatot. Ez pedig mára annyira szárba szökött, hogy tanórákat tart a haza szolgálatáról.

Azt mondja ez a Menczer, hogy a Szijjártó ordenáré aljasságát nem helyénvalónak tartók balliberális seregek, hőbörgők, akik nem értik, a külügy miért nem vonulhat home office-ba. De el nem magyarázza, a számítógép mennyivel működik másképp otthon, mint a külügy falai között, sőt, azt sem, hogy mivel normális diplomata ezzel a mi kakadunkkal szóba nem áll, azt a pár kipcsak és türk látogatást még a budiból is le lehet szervezni. De ezek a pátoszos fellegekben járnak egyfolytában, ők a Haza (így, nagy betűvel) szolgálatára szegődtek, és nem lopni. (Dehogynem)

Viszont jó ezt tudni azért, mert így vagyunk felvilágosítva, mi, balliberális hőbörgők, hogy „aki a Külügyminisztériumban dolgozik, az a Haza szolgálatára szegődött…A baloldal a bajban inkább hazavonulna, ők meg ilyenek”. Hát, ez az. Jachtoznak, kurváznak, amit mégsem komilfó otthon, hát persze, hogy nem megy haza a barma. Ez ugyan mellékszál, de most mégsem ezért hanyagolom, hanem, mert nagy hibát elkövetve igyekszem megérteni ezt a Menczert meg a fajtáját, hogy maguktól sötétek, vagy van valami tenyészprogram is az előállításukra a lebutító oktatáson kívül.

Mert jönnek elő. Mint például a Novák mellett szolgáló Rácz Zsófia, aki a kinevezése óta eltelt több mint fél évben egy ép mondatot ki nem adott magából, így Rétvárinak kellett elmagyarázni, azt dolgozza, hogy jár a fiatalok közé egymás talpára lépni. Ennek a Menczernek is eddig ez volt a legnagyobb munkája: balliberális hőbörgőzött, egyáltalán, az ember már elalélna, ha egy normális mondat kijönne a szájukon, de erre esély sincs. Orbán ilyeneket etet a mi pénzünkön, s ugyan nem őszintén, de a kamerának azért aggódom: mi lesz ezekkel Orbán után?

Éhen fognak dögleni? Mert ugyanis teljesen világos, hogy mindenre alkalmatlanok a hörgésen kívül, amit a keltetőben ojtottak beléjük, és annyi van belőlük (by Svejk), mint hercegkisasszony a Burgban. Az ilyenek állnak hosszú tornasorban a földutak átadásánál, ülnek ott a központi miséken, s ha nem lenne nélkülük is épp iszonyú a NER, gondoskodnak róla, hogy az legyen, mert ők töltik meg kézzel fogható tartalommal. Tessenek megbocsátani nekem, hogy amint öregszem, egyre nehezebben viselem a rajongó szemű ostobaságot, de ez az én életem.

Balliberális seregek vagyok. Hazavonulok a nem létező bajban, noch dazu, szidom a drága anyukáját annak, aki megkeseríti embertársai életét, sárba tapossa a jogaikat, fenyegeti őket, és minden hasonló módon pöffeszkedik a világban. Nehéz velem, de csak annyira, mint mindazokkal, akikben még pislákol valami abból, amit valaha úgy hívtak: én. Négy és félezer évvel ezelőtt Enhéduanna, akkád költőnő fedezte fel magában először ezt a csodát, amit azóta is ünneplünk. Az ilyen menczerek meg lemondanak róla újra. Visszatértünk a bronzkorba, hurrá.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum