Szijjártó külügyes bekérette a német nagykövetet, majd elhúzott Kínába. Állítólag. A jachtra mégsem hívhatta „be”, hogy leüvöltse a fejét, mert az szokatlan a diplomáciában, igaz, magunk közt szólván Szijjártó is az. Egyedi jelenség, de lassacskán egész kies hazánk is unikum lesz, amit szörnyülködve néznek a klubban, hogy kár érte, kiváló ország lehetett volna. És voltaképp ennyi az érzelmi töltés irányunkban az iszony mellett, a lenéző sajnálkozás, ahogy kedves vezetőnk zsebrebaszott kézzel, trottyos gatyában és ingujjban közlekedik. Bunkó nemzet leszünk vagy lettünk, ahogyan a fiúk a kollégiumból megöregedtek, olyanok lettek, mint apáik. Vidéki párttitkárok.
Ez, hogy Szijjártó behívta a nagykövetet, majd elszaladt, illetve úgy tett, mert voltaképp egyfolytában a csónakon volt, abból fakadt, hogy Michael Roth, német külügyi államtitkár a Magyarországon elharapózó antiszemitizmusról beszélt, megemlítve, hogy saját országában is van ilyen gond. Illetve a német még felsorolta a kies hazánkra jellemző idegengyűlöletet, a hajléktalanokkal szembeni intoleranciát és az LMBTQ közösségek és személyek elleni támadásokat. Hogy nem beszélt zöldségeket, mutatja, hogy épp a szivárványos-zászlóháború közepén ülünk, bájos magyar nácik létrával a hónuk alatt szaladgálnak, keresve, honnan lehetne letépni a rongyot.
Van helyzet tehát, nem is kicsi, s hogy ezt Roth külügyi államtitkár megemlítette, az az aggodalom hangja, Szijjártóé erre pedig az immár sajnálatosan megszokott, hogy má’ megin’ báncsák a magyar népet. Idáig ez évtizedes NER történet. Ott tartunk, hogy szóra sem volna érdemes, ha nem lenne benne egy új aktus, egy újabb nüansznyi fekália, mégpedig a hangnem. Szijjártó külügyes ugyanis megszólította ezt a Rothot, éspedig ekképp: „Fejezzed be a magyar emberek méltatlan támadását”. És nem is a magyar, meg az emberek meg a méltatlan az újság, hanem a ragozási mód, ez a „fejezzed”, ez a nyomatékosító felszólítás, amely egyáltalán nem az úri szalonok hangja.
Hogy kifejezzék képzelt, mérhetetlen erejüket, suttyó bandákban, vagy ezek felnőtt változataiban szoktak így bánni édes anyanyelvünkkel. Hogy betűhíven mutassam: „Fejezzed be baszd meg, mert letépem a pofádat.” Ez így autentikus, nincs ezen semmi szégyellnivaló, nyelvünkben léteznek rétegek. A kedves vezető is, amikor libernyákozott, besorolta magát egy társadalmi csoportba, amely nem az elsőáldozók, és nem is a tudós klub rendes tagjai, hogy Hadházi László rendszertani meghatározását vegyem kölcsön. Szijjártó, amikor édes anyanyelvét ekképp használja, két dologra mutat rá. Egyik rosszabb, mint a másik.
Vagy tényleg sudriparaszt – ami nem olyan nagy baj, csak akkor ne legyen külügyminiszter az ember –, vagy, tudván azt, ezt a ragozási formát németre lefordítani nem lehet, ezzel a nyelvhasználattal potenciális, bamba közönségének üzen kizárólag. Én is ilyen faszagyerek vagyok, mutatja nekik, fejezzed be, baszod, ugye. Van neki vevőköre bőven, s erre példa az én Józsi szomszédom, akiről azt hihetné a nagyérdemű, kitalált alak, irodalmi hős, akit azért hoztam létre, hogy vele elvont tartalmakat tegyek életszerűvé. Gondolhatnánk ezt, de nem. Amit én róla rend szerint előadok, az a tökéletes valóság, bármilyen elborzasztó is olykor a képébe bámulni.
Tegnap Józsi szomszéd a járványról osztotta meg velem a gondolatait, sopánkodva a szenvedő milliókon, mígnem eljutott hazánk áldatlan állapotáig a következő lehengerlő asszociatív mutatvánnyal. Hogy minálunk járvány van, az a Merkel bűne, aki ránk engedte a migráncsokat, akik csak jönnek, most is másznak át a kerítésen, mint a gorillák, be sincsenek oltva, míg ellenben ő, a Józsi igen. Hagyok időt, hogy ennek az összes gyalázatos mélysége megmutatkozzék, mert minden egyes szaváról oldalakat lehetne írni. Ebben van idegengyűlölet, rasszizmus, és olyan mérhetetlen szellemi sötétség, amire nincsen megfelelő festék.
Ebből is látszik, hogy Roth külügyi államtitkárnak igaza van. Megerősíthetem, hogy Józsi szomszéd csak azért nem zsidózik, mert nincs tudomása ilyen vallású népcsoportról. Ha lenne, szidná őket. Mai történetünkben az az elrettentő tanulság, hogy nem csak az a baj, hogy Roth államtitkárnak igaza van, hanem leginkább az, műfelháborodásában Szijjártó külügyes szavainak nívójával és stílusával nemzetünk összes Józsijának üzen. Hogy emellett jachtozik, az súlyosbító körülmény, az én egyéni, külön vádpontom pedig vele kapcsolatban még az, hogy ilyen szomszédokat szabadít rám. Igaz, ez azért összetettebb: benne van az alapanyag sötétsége, amit a NER katalizál. Megfelelnek egymásnak.
Vélemény, hozzászólás?