EU-csúcs: pipa, kormányülés: pipa, estebéd: pipa. Osztotta meg tegnapi ténykedésének velejét Orbán Viktor Mihály, és illusztrációul mellé biggyesztett egy piros fazekat, valamint egy bizonytalan identitású üveget pirosas trutymóval, rajta felirat: „Erős chili Viktortól”. Ehhöz jött egy hozzászólás, miszerint „jó, hogy megint köztünk van, és nyugalmat áraszt felénk, ha bajban vagyunk, tudjunk bizalommal önhöz fordulni”. Írta a fazéknak a magyar honpolgár, én pedig leestem a székről, most mászok vissza rá épp, de nehéz, mert magasan van.
Hülyékkel bonyolult az ember sorsa. Idézzük csak fel a Brian élete bájos jelenetét, amikor a bávatag népek követték a főhőst különféle vélt jelek alapján: hogy ez az ő töke, ez az ő saruja meg ilyenek, s amikor az elgyötört Brian nem bírta tovább, elordította magát, miszerint menjetek a picsába. A tömeg pedig egy arcban megmutatkozva kérdezte tőle: „Hogyan menjünk a picsába mester?” Valami ilyesmi szinten vagyunk, amikor a kedves vezető lefényképez egy fazekat, a „hogyan menjünk a picsába mester”, rajongó pedig üdvözli azt leborulva.
„Jó, hogy megint köztünk van, nyugalmat áraszt felénk”. – Van létjogosultsága a fröccsöntött Orbán-szobroknak, a világítós, kulcstartó Orbánoknak. Én például, ha élelmes vállalkozó lennék, faforgácsokat árulnék, mint annak idején – vagy most is, nem tudom, rég forgattam imakönyvet – a Krisztus keresztjéből való fadarabokat a belső borítóra ragasztva. Nos hát, erre a mintára mondanánk, hogy a fadarab egy kapufáról való, amelyet Orbán bődületes lövése forgácsolt le arról ifjú futballista korában. És még számos ilyen dolgot képes vagyok kitalálni.
Föl lehetne lendíteni az ereklyeipart, mint kitetszik, igény volna rá. Ez a játszma viszont kétoldalú, az egyik sarokban a birka öntudatú és intellektusú rajongó, a másikon viszont, aki felismeri, illetve eljutott odáig, az is elég, ha a fazekát megmutatja. Ez az istenné válás első lépcsőfoka, amit ugyan Orbán nem fogott fel, de láthatóan ínyére van a dolog. Ez az, amikor hagyja, hogy öregasszonyok csókolgassák a kezét, innentől már csak egy lépés a messiás-tudat, de most nem akarok elkezdeni hitlerezni. Csodálkozunk a jachtozáson, röpcsizésen, helikofferezésen? Ugyan.
A plebs ilyetén viszonyulása az igazán érdekes és szomorú viszont, hogy erre igény van, s a jelek szerint elég nagy. Csak mellékszálon utalnék itt a fáraókra és az ő piramisaikra például, amelyeket nem kivagyiságból építtetett az uralkodó, és nem azért épített az alattvaló, mert pisztolyt szegeztek a homlokához, ami az ismert okok miatt nem volt kivitelezhető. A nagy építkezések azért zajlottak, hogy a fáraó a túlvilágról is irányíthasson. Szükség volt a piramisra és mumifikálásra, hogy a birodalom fennmaradjon.
Mert ugyanis – vélekedett a bamba egyiptomi –, ha a fáraó túlvilági léte nem biztosított, az az ő nyamvadt életének a végét is jelenti. Ez az olvasat, és nem a romantikus milliók egy miatt, számunkra azonban az az érdekes, hogy ugyanott tartunk. Ülj le közénk, és kezdd el a mesét szépen, írta volna a rajongó a fazéknak, ha ismerné J. A.-t. De nem ismeri. Faforgácsok és szent szánkók vonatozásában egyébként javaslom Freud doktor Totem és tabu című munkáját, érdekesen ismerhetni rá belőle a sarukra és fazekakra, illetve ezek szakralizálódására.
Most ez a gusztushusz is ilyen piros fazekas szent szar. Olyan pátoszok, fennakadt szemek és leborulások röpködnek a levegőben, hogy az embernek az élettől is elmegy a kedve, ugyanakkor a hatalom oldaláról meg is érti. Elemi érdeke a csorda építése, ugyanakkor az organizmus, mint individuum működése nem világos ebben. Hogy nem döbben rá arra, ő mindannyian egyéniség, s amit aztán Brian meg is mutat nekik nagy futása végén. Itt nálunk viszont senki nem szól a hülyéjének, hogy ne imádja azt a fazekat, mert árt az egészségnek. Valamint kurvaélet.
Vélemény, hozzászólás?