Az Európai Újságíró-szövetség (EFJ) hétfőn kiadott közleményében felszólította Európa vezetőit, hogy védjék meg a média szabadságát Magyarországon. Ebben a mondatban benne van az egész XX.-XXI. századi magyar és egyetemes történelem, Trianon, Jalta, ’56, Horn és a NER. Ez a közlemény egy elhaló sikoly, miközben Orbán a veje balatoni luxusnyaralójából küldözget kalapos-napszemüveges fényképeket. És ami a mókás, valószínű, már akkor is ott volt, amikor a több ezres tömeg a Karmelitáknál épp neki üzent, hogy hátha meghallja. Nem hallja meg, tölt egy kortyocskát a demizsonból a vejének, és ebben is benne van az egész lehangoló magyar sors.
Több Balaton, kevesebb Brüsszel, szösszentette a kalapos-napszemüveges kép alá a kedves vezető, amitől a hívek elaléltak, és írtak is neki a közösségi oldalon, hogy hajrá, miniszterelnök úr, harcoljon. Nem harcol. A veje luxusnyaralójának árnyas fái alól küldözget lelkesítő szövegeket, miközben a tömeg ellene tüntet a fővárosban. Ha az EFJ közleményében a történelem, Orbán képében az ő sorsa mutatkozik meg egészen. Olyan nyaralóból szájkaratézik, amelyet a veje az Uniótól ellopott pénzből épített(vett), s hogy baj ne legyen, az após inkább a mi pénzünkből pótolta ki a hiányzó összeget. És most onnan üzenget az ellopott pénzek utalójának.
Pofája, az van, mondta a Hair című filmben egy decens úrhölgy Bergernek, aki a partijukra becsörtetve az asztal tetején ugrált, és magunk sem mondhatnánk szebben miniszterelnök úrra: pofája, az van. És még csak le sem szakad. Jellemző kilátástalan helyzetünkre, hogy azt az újságot, amelyik kiderítette, hogy Orbán honnan küldözgeti a bicskanyitogató képeit, elküldték melegebb éghajlatra. Hogy ez aztán fontos, ilyenekkel foglalkozni, hol nyaral a drága miniszterelnök úr, hol piheni ki a Brüsszelben összeszedett fáradtságot, ahol is a hátán cipelte a libernyákokat Hol pihenné ki, a libernyákoktól ellopott pénzből vett nyaralóban.
Azért ez már egy szint. Viszont megint történt egy ordas nagy lenyúlás, legalább akkora, ha nem nagyobb, mint a Elios ügy, amiből a nyaraló van. Itt van nekünk ez a háromszáz milliárdos lélegeztetőgép mutyi, ami miatt Vadai képviselő kérdést intézett a legfőbb ügyészhez, hogy akkor most ez hogy. Polt elvtárs pedig azt válaszolta, továbbította az ügyet a rendőrséghez, aki majd nem talál bűncselekményre utaló jeleket, és lezárja a nyomozást. Polt elvtárs megtette, amit megkövetelt a haza, viszont a rendőröknek meg Pintér a főnöke, és körbe is értünk. Ezért volna szükség az Európai Ügyészségre, és ezért nem vagyunk annak a tagja.
Szép dolog ez, hogy az EFJ kiáll a magyar sajtószabadságért, viszont csak megköszönendő gesztus, de nem egyéb. Senki nem fogja megvívni a mi forradalmunkat helyettünk, de ez is már unalomig ismert frázis És Európa, amikor majd csipog a kimúltunkat jelző térkép és villog a lámpácska akárha Bud Spencernél, mint emlékezhetünk, megszólalhat majd a dörmögő hangján: kár érte, kiváló ország volt És, hogy az volt-e valaha egyáltalán, ez a történelmi kérdés. Végig nézve a nyomorult történelmünkön, általában a baj volt velünk csak, a történelmi sodrásokhoz későn kapcsolódtunk, s ha igen, a rossz oldalhoz rend szerint.
Ha meg nem, levertek minket, kivégeztek és ledaráltak. Épp ez van benne abban a mondatban, amit a kedves vezető a napszemcsis képe alá írt használati útmutatóul, hogy több Balaton, kevesebb Brüsszel. Ez ugyanaz a gesztus, amivel a Donhoz küldtük a 2. Magyar Hadsereget, miközben Budapesten Karády búgott a szalonokban. Máma – miközben szintén veszik el az ország – a Nélküledet tutulja a mai dzsentri közönség, hegedű szól a vár erkélyén, viszont nincs annyi tisztesség a mai Szakhmáry Zoltánokban, hogy észre véve zsákutcás fölöslegességüket szíven lőjék magukat az utolsó muriban. Ezek a maiak még regényalaknak is ócskák.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása