Azon már elmélkedtem egyszer, hogy a jogász Orbán látszólag nem tudja, mi a különbség munkabér és kártérítés között, s ezzel hogyan játszik Gyöngyöspata kapcsán. De maradjunk annyiban, hogy a kedves vezető nettó uszítást végzett csupán, ahogyan jó fasisztához illik. Ám itt meg is állunk egy szóra, mert a közvélekedésben megy a hümmögés, hogy nem fasiszta ő, csak autokrata, egy kicsit odahagyta a liberalizmust, meg ilyenek. Ha igazán belegondolunk, és valami érthetetlen szemérem miatt nem akarunk egyfolytában mellébeszélni, akkor azt kell tudomásul vennünk, hogy aki fasiszta dolgokat beszél, ilyeneket cselekszik, az nem csak annak látszik, hanem az is.
Nem kell szépíteni, hanem nevén kell nevezni a dolgokat. Hogy mindenki értse és le ne tagadhassa, sok más mellett használjuk Umberto Eco kritériumait, mert ez a legegyszerűbb és legkönnyebben felfogható. Eco bácsi jelölte meg a fasizmus pilléreiként a tömegmanipulációt, a vezérkultuszt, az idegenellenességet, a nacionalizmust, a hatalomkoncentrációt, az igazságszolgáltatás és a sajtó központi irányítását, valamint a tudományok megvetését. Ezek után tessenek körülnézni kies hazánkban, és lehajtani a busa fejeket. Léteznek Ecoénál bőségesebb feltételeket tartalmazó meghatározások, meg lehet nyugodni, vezérünk azoknak is megfelel.
Csak, hogy lássuk, hol is élünk. De, hogy még egyszer előveszem a témát, annak egy oka van, hogy következetlenségen értem a kedves vezetőt – bár ez nem egy vaszisztdasz, és nevezhetjük nettó hazugságoknak is mindenkori szavait –, de ez a mostani tömény hülyeség, és nem értem, más még miért nem mázolta a képibe. Mint emlékezhetünk, a kedves vezető azon visítozott, mint a vett malac, hogy a gyöngyöspatai romák munka nélkül kapnak pénzt, ami hallatlan. (A bér és kártérítés dichotómiát már megbeszéltük) Aztán utána, és azóta is az a vezéreszme, hogy mindent, csak pénzt nem, most épp a természetbeni juttatásnál tartunk.
Ez, ha nem lenne végtelenül gyalázatos és lehangoló, még szórakoztatóan is alakulhatna, hogy a millióikat hogyan váltják át féldisznóra, zsák krumplira, kukoricára vagy az anyám valagára, amit ezek szerint megérdemelnek a romák, csak a casht nem. Érdekes egy idea, és egyben mutatja a kedves vezető közgazdasági ismereteit, miszerint az árunak, amit ő természetben adna pénz helyett, ezek szerint nincs ára vagy értéke, pénzbe az nem kerül, csak úgy van, vagy nem tudom hogyan képzeli azon az átlátszóan aljas szándékon kívül, hogy a romákat mindenképpen meg kell szívatni. Föltehető lenne az a kérdés is, jár-e boltba, s tudja-e, hogy a farhát pénzbe kerül, azért adják a nyugdíjasnak.
Mert ilyen gazdasági világszemlélettel, miszerint a krumpli oké, a kp. nem, s egyik a másiknak nem megfeleltethető, nagyon hamar az összeomlás szélén találhatjuk magunkat. De innen lesz érthető, hogy a nyugdíjasok is mindenféle utalványokat kapnak, bözsi, rezsi, mert lehet, az a meggyőződése, hogy az nem kerül pénzbe. Vagy én nem tudom, hogyan látja ezt a világot a véreres szemeivel. Ennyire tán nem ostoba, csupáncsak ennyire aljas, az lesz a megoldás, és ezzel megint ott vagyunk, mint évtizedek óta egyfolytában, most már megfejelve azzal a teherrel is, hogy bírósági ítéletet nem hajt végre.
Mert voltaképp az egész alkudozás erről szól. De az egy másik dolgozat tárgya lesz, ahogyan leföstöm az életutat, midőn a parasztgyerek fasiszta diktátorrá válik, hogy ismét csak tényszerűen beszéljünk a szétcseszett életünkről. Ám, hogy a gyászos hangulatot oldjam valamelyest ezen a borongós napon, tessenek elképzelni a kedves vezetőt, amint természetben fizet, ahogyan ez a csereüzlet pornófilmek kiinduló helyzete, és a végén ott áll előttünk Borkai maga. Vagy képzeljük el szintén a kedves vezetőt, amint a taxiban szintén így egyenlíti ki a számlát, és busa feje eltűnik a sofőr ölében. Ha ez a kép megvan, mindjárt vidámabban indul a napunk.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása