‘A kiráj beszéggye’, azaz, nuova Európa anti portás

Dolcse, testvérek. Meg víta. – mondta a köpcös az emelvényen a száját nyalogatva, keze a zsebében, feje pedig fura mód rángatózott. – Dolcse fratelli. – így folytatta, viszont kitetszett, fingja sincs arról, amit beszél.

– Hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim. – evezett ismertebb vizekre, a fratellik meg még hülyébben néztek – Három témánk van ma, miközben hajókkal ostromolják a partjaitokat, amikor nektek minden nap „D” nap, ahogy álltok a vártán, mint magam is odahaza a vár fokán. Már csak mi maradtunk, hogy megvédjük Európát a reá rontó afrikai hordáktól, a hitetlenektől és liberálisoktól, a globalistáktól és magától Soros Györgytől. Kereszténység, drága, dolcse fratelli, ez az egyetlen fénylő, vezérlő eszme, ami megvéd minket, a család, az apa, az anya és a gyerekek, négy kerék, két szoba és a nagymama. Kólát ne igyatok, lépjen egymásra a talpatok.

Ideírták nekem, hogy „Az emberek és a népek Európája”, hogy erről beszéljek, és én készültem is, lejegyeztem, de látva tűzben égő szemeteket, én ezt a papírt most összetépem, mert azt beszélek, amit csak akarok, meg különben is tök mindegy. Ti nem értitek, én se, otthon meg már tudja, akiknek tudnia kell, hogy én miket beszélek, már forognak a nyomdagépek, már mondják a tévében, hogy én milyen okos, nagyszerű és király vagyok, ti meg imádtok, éltettek, és a magyar mintát követnétek. Csak Ibizára nem menjetek szívni. Kitartás, víta fratelli. Vagy dolcse víta, forza víta, illetve hajrá magyarok, dolcse fratelli, hölgyeim és uraim.

A nagy, dakota törzsfőnök is megmondta, amikor Szent Istvánnal találkozott, hogy halott lónak túrós a háta, ne ültessünk rá fordítva a kommunistát, hogy elvágtasson vele, és, hogy nem lesznek gyarmat. Mi nem vagyunk, ezer éve nem vagyunk gyarmat, most se leszünk. Tudjátok, hogy hívják a focikapitányunkat? Rossi. Ebből is látszik, hogy egy vérből valók vagyunk, csak ti a farkas csöcseit szoptátok, mi meg a Szűz Máriáét, dolcse hölgyeim és víta uraim. Így lettünk mi mind emberek és népek Európában. Az ember, az a férfi, a bátor katona, mint magunk is, nőügyekkel mi nem foglalkozunk. Egyébként boldog karácsonyt.

Sok erős férfi, az már népek, és majdnem nemzet. Ezek vannak Európában, nemzetek, nem ám liberális, részeges bölcsészek, hanem erős férfiak, szapora nők, akik elől el akarják szívni az életteret, amit ti naszádokkal, mi szögesdróttal védünk, az egész életterünket védjük. A keresztény kultúrát, az elsőáldozást és a gyóntatószéket, meg a misebort. Drága, dolcse testvérek, ott a szabadság, ahol lehet pálinkát főzni, szotyolát pörkölni, pattog a labda, kinyílik a pitypang, talpaink egymásra lépnek, ettől boldogok ez emberek, akik együtt már a népek, de még nem nemzetek, mert a liberalizmus….

Ezen a ponton megakadt a szónok, erősen nyalogatta a száját, feje ingott-remegett, de megtalálta a kivezető utat szorultságából. Hannibál. – Így akart kiáltani, de csak kappanhang jött ki a száján – Anti portás volt nektek is, lovagolt az elefántján, hordái élén, hogy, mint európai embereket és népeket megerőszakoljon, elvegye a munkátokat. Ránk a muszlimok zúdultak, de entestünkkel állítottuk meg őket. Így lehetett az emberekből népek, most meg nemzet Európában. Mi ketten, csak mi ketten védjük a vén Európát, a gyönyörű nőt akkor, most és mindig ezután es, ahogy a költő mondja. Meg a Varga Miki, esetleg a Feró, de inkább az Ákos.

La vita nuova, ahogyan a ti költőtök mondja, dolcse fratelli. Itt állunk most is, ti meg én, a muszlimok zivatarában az új élet küszöbén. Jó, a drága Matteo egy kicsit buktás, de itt vagytok helyette ti, emberek Európában, sőt, népek, mi több, nemzetek. Nuova Európa ante portás. – Ezt mondta, várva, hogy a tömeg éljenez, mi több, vivátoz, akárha Benyovszky, de ezek bambán hallgattak. – Rossi. – Ordította bele a mikrofonba, de csönd ekkor is. Aztán fojtatta: – Dolcse nuova. – de ez se talált – Nuova ante, forza dolcse, fratelli ante, ilyenekkel próbálkozott a nyomorult, míg a tömegből megmentette valaki. – Forza Italia! – Forza! – Felelt rá a tömeg, és zúgott, hogy a ‘kiráj’ szava el is akadt. – Boldog karácsonyt. – Ezzel fejezte be, és hazamentek a legények.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Hozzászólás a(z) kovacs_ugynok bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum