Szóljatok a CÖF-nek

Varga J. miniszter úgy hisztizett a brüsszeli meghallgatás után, akár egy középső csoportos kiscsaj masnival a hajában, akinek pöttyös labda a jele. Boszorkányüldözést meg ilyeneket sivalkodott, és annyiban különbözött a toporzékoló őszinte embertől, hogy ő is tudja, mi is tudjuk, Európa is tudja, az egész nyüves, elcseszett világ tudja, hogy hazudik, és mégis végig kell csinálnia a cirkuszt, mert a gazda ezért tarja őt. Hazugságra szerződtette a falkába, meg azért, mert tud dekázni a pöttyös labdával.

Az ilyesmi egy olyan organizmusnak, akinek nyomokban van még lelke, megalázó lenne, a Fidesz csúcsain azonban kizárólag olyanok vannak, akik nem rendelkeznek ilyen jószággal. Ha volt is nekik, kivették belőlük, savval kimarták, már csak az elüszkösödött helye található, s erre az a bizonyság, hogyha a szemükbe nézünk, egy vírus tekint vissza ránk, vagy baktérium, amely fény híján követ zabál, és százezer éves. És mégsem Varga J. miniszterről akarok mesélni máma.

Mert Varga, Novák, Rétvári, meg mind az összes ugyanaz, csak más alakban és más néven, de a burok alatt fémváz van csupán, meg a beépített csipsz a programmal. Bábuk ezek vagy robotok. Ma a második vonal, a hadsereg szórakoztatott el, akik nem elszánásból és jól megfontolt számításból, hanem meggyőződésből hülyék. Az ilyenek szokták a piszkos munkát végezni, mennek el lágerőrnek, és a lázadó tömeg majd rajtuk áll bosszút, míg a Varga-félék rókaképpel helikopteren menekülnek.

Mert alig, hogy Varga J. előadta, amit egy cetlin Orbán vele küldött az útra, mimagyarok, támadás, megvédjük, i tak dalse, megszólalt a CÖF is az ügyben, mint a nép józan, aggódó hangja, akárha munkáslevelező a Szabad Népben. És elmondták az ostoba véleményüket sajtótájékozva. Még jó, hogy nem írtak megint levelet valakinek, mint annak idején Obamának, ami irományokat kézhez véve minden józan ember csak azt kérdezheti, a magyarok mind hülyék?

Hát, ha a CÖF a minta, azok. Ez nem szubjektív vélemény, mert fölhozható lenne ellene, hogy utálom őket, mint a szart. Ebben nem is lenne tévedés, éppen ezért logikai érveket hozok, ha ilyesmi játszik még. Jó, a fideszistáknál nem, ott hit van meg rajongás, de akad talán még ember, aki nem Orbán seggéből lesi a világot, és tudja a kétszer kettőt, így nem véli azt, hogy az öt, mert azt mondják neki a pártközpontból és a milliónyi pártlapokból.

Visszatérve a CÖF-re, azt sajtótájékozták erre a Varga nyüszítése rímelve, hogy álcivil szervezetek indítottak támadást az európai szuverenista kormányok ellen. Most azért képzeljük el erősen, amint ez Fricz elvtárs száját elhagyja, zsebében a Fidesz által utalt százmilliókkal, de ez már lerágott csont. A szuverenista államok a lengyel meg a magyar természetszerűleg, és ennek a Fricznek a szájából még kijön egy jóképű összeesküvés-elmélet is, hogy aszondja: „A civileknek szánt népi kezdeményezés intézményét a neoliberális, föderalista és globalista elitek szolgálatába állítják”.

Ez ugyan nem semmi, de még ez is mindegy. Viszont abba gondoljunk bele, amit még hozzátett Fricz elvtárs: hogy az álcivil kezdeményezések egyike a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében indított aláírásgyűjtés, a másik szankcionálni kívánja az uniós forrásokkal történő csalásokat és visszaéléseket, a harmadik pedig felfüggesztené az uniós források kifizetését azokban a tagállamokban, ahol az igazságszolgáltatás nem lép fel hatékonyan a korrupció ellen. Na? És ugye?

Szóval, kedveseim, az „álcivil” szervezetekkel, akik a „globalista elitek szolgálatában” állanak, nem az a baj, hogy hazudnak, valótlanságokat mondanak, hanem, hogy fellépnek, felszólamlanak a jogállam mellett és a lopás ellen. A logika szabályai szerint pedig és akkor, ha ez a baj, akkor ez a Fricz és ez a CÖF támogatják a lopást és a diktatúra kiépítését, másra nem juthatunk, ezt adja ki a megfontolás. És ezt sajtótájékoztatón be is jelentik. Okos és ügyes, sőt ugrifüles.

Varga J. miniszter ugyanazokat a törekvéseket nevezi boszorkányüldözésnek migráció-ellenességbe csomagolva, amit a CÖF az álcivilek bűnéül beállít, hogy már röhög rajtuk mindenki. És az a baj, hogy csak röhögnek, ahelyett, hogy kivágnák őket a klubból, mint a macskát szarni, hogy ilyen népi motívumokkal éljek. Ennyi mára, és csak azért, mert rohadt jó a lelkem. Az ilyen Varga-félék már elvesztek, de valaki szólhatna a CÖF-öknek: nem kötelező hülyének lenni. Persze, ha ez nekik jó, énnekem mindegy.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum