Éjszakai állatok

Vagy Isten teremtette őket így, vagy Darwin hatott oda, programozta be őket ekként, mindegy is talán, de, mint az tudvalévő, vannak állatok, akik éjszaka aktívak. Ekkor táplálkoznak, szaporodnak, járnak bulizni és ijesztgetni a többieket, pedig nincs is mindig Halloween. Nappal az ilyenekkel semmire sem lehet menni, háziállatnak se jók, egyáltalán, más dimenzióban élnek, más számukra a világ, mint akik a napsütés császárai, és a nagy világosságban állnak oda az ellenség elé, hogy mondd még egyszer, te szemét, és letépem a fejed. Ilyenek.

Aki éjszaka nagylegény, az azért az most, mert régebben csak így tudott életben maradni. Például az összes emlősök elődje, aki nem volt egyéb, mint dinoszaurusz eledel, éjszaka és a föld alatt élt, hogy el ne tapodja őtet egy T. rex, közben elveszítette a színlátását, és örült, hogy luk van a seggén. Amikor pedig a királyt fejbe találta egy aszteroida, egyből előjött a napvilágra, ott ugrált a hulla előtt, belerúgott, és mondogatta neki, na, ki a faszagyerek, ki is? Ekkor születtek meg a hullagyalázók, és kezdődött el az ember evolúciója. Nem indok nélküli tehát, hogy fals irányba indult, és sokan oda is érkeztek.

Mintegy hatvanmillió éve szabad a gazda, a dinók nélküli világban mindenki úgy haligalizik, ahogyan akar, és mégis voltak olyanok, akik úgy döntöttek, az éjszaka császárai lesznek. Mint például a fülesmakik is, akik cukipofák, bazi nagy szemük és fülük van, éjszaka telezabálják magukat rovarral meg hernyóval, nappal pedig olyan bávatagok, mint Deutsch Tamás poros orral és füves szájjal. Használhatatlanok, mint a Fidesz hülyéje is, csak a fülesmakik nem twittereznek, és nem akarják megmondani, hogyan éljünk. Egyáltalán, a fülesmaki sokkal értelmesebb és hasznosabb organizmus akármely párttitkárnál.

Vagy vegyük a denevért, ugye, aki a horrort hordozza magában, pedig csak pár fajuk vérszívó. A többség beéri tücskökkel, bogarakkal, és olyan is akad köztük, aki kizárólag gyümölcsön él. Egy vegetáriánus mintapéldány, aztán sikongva fut előle mindenki, amerre lát, mert az élet nem igazságos egyáltalán. Meg azért is, mert az ember csupasz, trópusi és nappali állatfajta, aki éjjel bávatag, és retteg a sötétben. Leginkább ezért találta ki magának Istent, de ez ügyben további szíves információkért tessenek Füst Milánhoz fordulni (Ez mind én voltam egykor).

Az ember éjszaka úgy nagy általánosságban alszik, ezen kívül vagy iszik, vagy dolgozik. Mindkét tevékenység idegen a természetétől, amit az is mutat, ha nem a futószalag mellett áll, vagy a kocsma pultját támasztja, akkor mindent félelmetesnek érzékel, s valljuk meg, oka is van rá. Szemben a denevérrel, aki csak a cirpelést füleli, az ember éjszaka hajlamos arra, hogy tilosban járjon, megcsalja a feleségét, megölje annak szeretőjét vagy bankokat raboljon ki. Ilyeneket tesz az ember az éj leple alatt, ha meg fideszes, akkor más ocsmányságokat is sunyiban.

Ha Origo az ember, akkor az éji homályban tesz közzé helyreigazításokat, mint most is. A Juhász Péterről szóló hazugságait kellett bíróságilag bevallani, amit pontosan 23:21-kor meg is tett, de, mire elütötte az éjfélt, már nem is volt látható. Az origós ember is éjszakai állatfajta tehát, mint a bankrabló vagy a gyilkos, sunyiban jár. De, míg egy denevérnek vagy makinak elnézi az ember, hogy éjszaka tevékenykedjen, ezeknek nehezen. S mégis az a sajátos helyzet állt elő, hogy, míg mondjuk a denevértől sikítozik és undorodik Ádám kései utódja, ezek az origók állítólag morálisan felsőbbrendűek.

Szép kilátások, ha az amúgy is elfuserált emberi faj erkölcsi evolúciója afelé halad, hogy hazudik, ennek következményeit nem vállalja, és fél az emberek szemébe nézni. Bár a fideszcsürhe, az ilyen, mert egyre inkább éjszaka tevékenykedik. Ekkor visz el szobrokat vagy állít helyettük másikat, éjjel irtja a fákat, és még pirkadat előtt szállítja dutyiba a neki nem tetsző fajtársait. Tehát meg kell követnem a makikat és denevéreket, hogy velük találtam meg az alkalmat a fideszcsürhe állatfajként való bemutatására. A csótánnyal kellett volna példálóznom. Ez is ilyen fideszes, de, ami a baj, annyira sikeres, hogy a dinók előtt is itt volt, és még ki tudja, meddig marad. Szép kilátások, mondhatni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,
3 hozzászólás “Éjszakai állatok
  1. Istvan Erdos szerint:

    Időnként kihívom a csótány szakértő brigádot, akit fel óra alatt körbefújják a házat kívülről, oszt’ annyi. (Ezután egy egész évig nyugalom van, maximum arra kell vigyázni, nehogy egy döglött példányba az ember belelépjek).
    Magyarországot is talán ideje volna kipróbálni… hátha arrafele is működik a dolog.

  2. Yeti szerint:

    Mégiscsak jobb nem ehhez a species-hez tartozni.

  3. István szerint:

    Sok sunyiság történik éjszaka. De azért én az annyira utált denevéreket szeretem.

Hozzászólás a(z) Istvan Erdos bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!