Manapság egyre többen gyakorolják a szemát a Lendvay utcában, azzal a különbséggel, hogy mindeközben nem Istenben olvadnak föl, hanem elveszítik az eszüket.
Manapság egyre többen gyakorolják a szemát a Lendvay utcában, azzal a különbséggel, hogy mindeközben nem Istenben olvadnak föl, hanem elveszítik az eszüket.
Helyben vagyunk hát, ebből a falusi legény létből fakadóan elég lett volna annyit mondani a világra szóló plecsni elfogadásakor: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” – Azaz: „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” Vagy ha már lépegetni akar, akkor: „A kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek, szemünkben a boldogság fénye ég.” Ezeket minden egyszerű ember megérti.
Kitetszik, hogy a kampány már kezd a célegyenesbe fordulni, ezért reszkető kíváncsisággal várjuk, hogy születik-e még újabb hagymáz, vagy ez már tényleg a legalja. Más kérdésünk momentán nincsen.
Az a világ tehát, amely mindezek nyomán és után fölvázolódik az emberben, meglehetősen lehangoló képet mutat. Mert vagy fasizálódunk, amire minden esély megvan, vagy csak a kampány hevében égnek a mostani megmondók. Viszont a végeredmény mindkét esetben ugyanaz. Ezek aljas, manipuláló mocsadékok, más megfejtés nincsen
Viszont ekkor visszavonhatatlan bizonyságot szerzett Isten létezéséről. Miután hiába kereste őt a kocsma sarkában, majd egy egér képében vélte megtalálni, a szakállas a segítségére sietett. Egy szempillantás alatt varázsolt novembert a júniusból, hirtelen köd ült meg mindent, és Béla tudta, hogy itt az idő.
Viszont, hogy ebből az egész mókából hír kerekedik majd a német televízióban, következésképp szerte a világon, az hétszentség. És akkor Szijjártó megint nekiláthat visítani, helyreigazítást követelni, meg ilyenek. És ekkor lesz az is megint, hogy úgy néznek ránk, ahogyan már hosszú ideje: kik ezek a barmok?
Ha ez sem csábítja el az elvetemülteket, akkor még mindig ott van a régi, jól bevált fogdosásos módszer. Ha az egyik óvatlan szülő kezet fog az őrmesterrel, határvadász lesz, mert a szerződés megköttetett. 1715-ben született erről törvény, lehet alkalmazni visszamenőleges hatállyal.
Valahol ezen a tájékon jár most szeretett vezérünk, és az Unió bambán néz ki a fejéből, hogy ilyen frappáns képzavart illesszünk a dolgozatba. Ők még nem tudják, amit mi már nagyon rég, hogy ez csak egy nyamvadt futballista. Azok szoktak lukra futkosni. Illetve módosítok: lehetett volna futballista, vagy lehetett volna ember. Lehetett volna, mégse az lett.
Viszont, ha ontológiailag vizsgáljuk ezt az egészet, ezt a rend versus rendetlenség dichotómiát, akkor azt kell látnunk, nem véletlen a rend ilyen eszeveszett akarása. A rendetlenség ugyanis szabadság, mint azt Kierkegaard óta tudjuk: „Az ember, ha beletekint szabadságába, megszédül attól. A szabadság ugyanis végtelen s a semmiből fakad.”
Aki örökös miniszterelnök, az örökös miniszterelnök, ez olyan átok, amiből képtelenség kikecmeregni. Zárójelben fölhívnánk a keresztelést végző pap bácsit, mindezek után legyen résen, és vigyázó szemeit Iványi Gáborra vesse. Tudnia kell, miért.
Legutóbbi hozzászólások