2016 év bejegyzései

Mohamed Csepelen

Szar ügy. Mindezeken felül megjegyzem, máma kedd van. Tessenek kiszámolni az ujjacskáikon, hányat kell még aludni, hogy a téboly lecsillapodjon. Bár, ha belegondolok, nem vagyok abban biztos, hogy valaha is véget ér. Én viszont szokásomhoz híven tartom magam Füst Milánhoz, aki ilyet is irkált: „Unom én ezt az egészet. Unlak én benneteket, de nagyon.”

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Kvótamóka és Virág elvtárs

A dolog úgy fest tehát, hogy a nemzet ügyeit Orbán eldönti, és kuss. Mintha Virág elvtársat hallanánk: „…Ezeken lovagol maga? Amit a vaksi szemével lát? A süket fülével hall? A tompa agyával gondol? Azt hiszi, fölér az a mi nagy céljaink igazságához?…Nincs homok? Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!…”

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Ihaj-csuhaj: kampányfinis közeleg

„Az Orbán Viktor által gyakran nagy magabiztossággal hirdetett nemzeti szuverenitás nem ad felhatalmazást szélsőséges nyelvezet és gesztusok használatára, főleg nem az európai identitás és keresztény gyökerek nevében.” Mindezt csak azért említem, hogy lássuk, kinek a dicsőségére és javára rendezik ezek az ökörségeket, amelyből egyet fentebb részleteztem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

A jó anyámat

Hogy teljesen biztos legyek a dolgomban, kinéztem az utcára, hogy merre van a Santa Maria. Egy sem sikamlott a flaszteren, és pláne nem menekült senki, és sehová. Gondolkodtam, mint a rosseb, hogy akkor én merre szaladjak a veszélyek elől, aztán beláttam, hogy járni is alig megy nekem, ezért visszatértem a szuterénba.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Harminchat fokos láz

Olyanokat tudott ő meg egyiptomi kollégájától, hogy a piramisok mellett hatmillió arabot mészároltak le az ameriaigecik. Ezt ő tudta. És ezzel a csodával megy ő másodikán népeket dönteni. Ugyanmár, királylány. Szóval, ennyi.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Kosár? Labda!

Mert tudták? És ezt is tudták, hogy a baszketbália itt minálunk a vérvörös Kuncze Gábor rokona, a pláne libsibolsi Kuncze Géza nevéhöz fűződik? Ugyehogy, nem? Pedig a boldog időkben, 1912-ben tette meg, amit tett, megismertette Kárpátiát a baszket bállal. Most meg itt pattogtatunk, az M4 meg nem veszi a fáradságot, hogy mutassa. Különben meg rohadt jól vagyunk.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Rövidgatya

Kitartó munkával sikerült elérni azt az idillt, amikor Lenin az asztal mögött ül, és ír. Dolgozik. Ezt mutatták nekünk a tankönyveink eszmélésünk idején, és most Orbán is tankönyvi darab lett. Kérdés akad-e még elvtársak? Ugyehogy nem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Térdre, testre, befutóra

Ahogy később a kirendelt orvosszakértő megállapította, mindketten könnyebben sérültek az összecsapás során.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Mi lesz velünk, nagymama?

– És az óvónéni?

– Kinevezzük konzulnak. Intézd!

– Igen, főnök.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Élet

Aztán később megöngyilkolta magát, valamint Magda is, a hitvese, miután a hat gyereket álomba vezérelték. Ezek nem szép dolgok, mégis ilyen hirtelen rőzse-dal volt a lelkemben. Mert az ember ül csak bambán, aztán csapong. Azért.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum