december 2016 hónap bejegyzései

Sorosbérenc plébános

Tartok tőle, hogy a plébános nem sokáig marad a hivatalában. Az alapmicsodát módosítani már nem kell, a húszmilliárdért végrehajtott agysejtcsere a végéhez érkezett, megteszi ez a derék nép magától is, amit abban rögzíteni óhajtottak a nagyságosék és nagyságosok.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Mindenfidesz

Ebből a dumából kitetszik, hogy gerince az nincsen ennek az embernek, viszont ez nem nóvum. Az viszont igen, hogy az embertelen miniszter a kinevezését nem a miniszterelnöktől kapta, hanem a Fidesz elnökétől. Ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni, hogy ez mit mutat. Matolcsyt, Rogánt, Mészárost? Nem ország van, Fidesz. Meg a székház.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A csöcsök ára

Ha az összes pénzt – amit arra fordítottak, hogy a hülyeség bátorságában tartsák a proletárokat – összeszámolnánk, azt az egyszerű csodát kéne ünnepelnünk, hogy még nem döglöttünk éhen. Kétmillióan már majdnem, de őket nem ismeri a statisztika

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Demiért

Viszont ezt is meg kell tenni, nem lehet mindig hűdeokos a zember, mert köröttem sem ez a módi. Az új egység a rózsaszín fluimucilábelt tekinti etalonnak, amibe aztán belehülyül a polgártárs. Ez sem vád, ez is csak úgy van. Most ott tartunk a nyugat alkonyában, hogy választani szükséges: kit szeressünk nagyon a szívünkkel, a pancser Alexet, vagy a gyógyszeres robotot, hogy „de miért”.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Kampec dolores XXXIX. – Abadonna Macondóban

Forogtak az áradatban, az egész ivó eresztékei ropogtak, s amikor beszippantotta őket a kanális, még azt is látták, hogy a közmunkások elképedve hallgatják a kocsmából kicsapó földöntúli zajokat, és amint takony-jégcsapjuk fölenged és cseperészik, gépiesen húzgálni kezdik a gereblét, mintha ez volna a világ egyedül üdvözítő rendje. Mindketten tudták, hogy nem így van.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Gyurcsány patája

Az ember szíve szerint a Kétfarkúakkal tartana, akik az egyetlen őszinte gyülekezet az egész rohadt országban. Viszont a magyar nép egyáltalán nem érett arra, hogy meglássa a viccben a végtelen komolyságot, a bohócban nem a filozófust, hanem a hatalmas cipőjében hasra eső szerencsétlent látja, és ez egyáltalán nem róható fel a választópolgár hibájának.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , , , ,

A (hm) végbélsár ehető

Ez okozza, hogy a számtalan szóvivő, megmondó és vérszívó ember rendszerint áll a kamerák kereszttüzében, előttük egy nagy tányér szar – tisztesség ne essék szólván -, és soha nem látott ékesszólásuk hiányával azt magyarázzák a gőzölgő halomról, hogy az ehető, és még finom is. Viszont még soha nem kóstolták meg.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Fánkok, levelek

Elégedetten zárhatja tehát az évet a kedves vezető, mert mindenki megkapja, ami neki jár. Ki fánkot, ki meg levelet. Esetleg egy szerencsés paralimpikon a Jokert, ami csilingel, mint a Mikulás szánja, vagy a Jézuska fája. Olyan szép a világ.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vadak közé vetnek

“Kicsit hagylak “megbarátkozni” az agyon ajnározott kedvenceiddel, majd miután a végbélnyílásod már kellően tág lesz, megkérdezem, hogy mi a véleményed erről a “szerencsétlen, polgárháború által üldözött, sokat szenvedett, de alapvetően szeretetre méltó” népről. De ne reménykedj! Téged nem hozlak ki…”

Posted in Egyéb
Tags: ,

Syjjarto hörög, a frakció röfög

Akár az állatok a vadonban, aki vagy leteríti a haverját, vagy őt falják föl. Más opció nem létezik, a nyamvadt életek tartalma a zsákmányszerzés és a túlélés. Meg a szaporodás, hogy el ne feledjük. Az indiai versenyegér sem használ kotont, ha jól belegondolunk, viszont stadionja az nincs a nyomorultnak. Na, ki a fasza gyerek?

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!