Sorosbérenc plébános

Körmenden Németh Zoltán plébános – engedve a kommunista pápa, és az eddig besorolatlan Jézus tanításainak, aki mindjárt megszületik megint, és ennek majd Orbán Viktor a fája mögül kukucskálva örül nagyon – befogadott a közösségi házba tizennégy menekültet, nehogy ott fagyjanak meg a szomszédjában neki.

A Jézus születésére szintén készülő, szívükben szeretettel eltelt, templomba járó honfitársaink emiatt őt sorosbérencnek nevezték. Ezen kívül ateista mocskok ajánlották fel segítségüket, és az egész rohadt Magyar Katolikus Egyházból egyetlen püspök biztosította támogatásáról a plébánost.

Aztán még tizenévesek akartak találkozni a szerencsétlenekkel – akik között egyébként keresztények és baptisták is vannak -, és a fiatalok óhaja teljesült. Kérdésünk az volna, hogyan végzi a keresztényüldözési hivatal az ő munkáját, ha a plébánost ebbéli tevékenysége miatt a francba kívánják.

A plébánosban kétségek támadtak ezek miatt: „Lehet, hogy rosszul végzem a dolgomat, akkor viszont el kell gondolkodnom, hogy esetleg lemondjak ennek a plébániának a vezetéséről” – mondta. Itt tartunk most, és éppen itt tart Magyarország is a XXI. században.

Tartok tőle, hogy a plébános nem sokáig marad a hivatalában. Az alapmicsodát módosítani már nem kell, a húszmilliárdért végrehajtott agysejtcsere a végéhez érkezett, megteszi ez a derék nép magától is, amit abban rögzíteni óhajtottak a nagyságosék és nagyságosok.

Nem árt ennek okán föltérképezni, hová is jutottunk a rezsim hat és feledik esztendejében. Az idegengyűlölet kipipálva, a lebutítás beikszelve. Most következik majd az, amikor a maguk fajták a magunk fajták vérét óhajtják hörbölni. Ezt már egyszer közzétettem, de idekívánkozik, mert mutatja kies hazánk szellemi és erkölcsi züllését.

„Te erkölcsileg a László Petra körme alatt lévő piszokhoz sem érsz fel, és ígérem, amint rend lesz ebben az országban (idő kérdése, és rend lesz…) egy népes szíriai családdal fogom összeköltöztetni a feleségedet és a gyerekeidet. Minden be lesz kamerázva, és Való Világ módjára, élőben nézheted majd a kálváriájukat. Aztán pár hét múlva, mivel Ők valószínűleg nem tehetnek arról, hogy te hülye vagy, Őket kihozom, és téged raklak be a vadak közé. Kicsit hagylak “megbarátkozni” az agyon ajnározott kedvenceiddel, majd miután a végbélnyílásod már kellően tág lesz, megkérdezem, hogy mi a véleményed erről a “szerencsétlen, polgárháború által üldözött, sokat szenvedett, de alapvetően szeretetre méltó” népről. De ne reménykedj! Téged nem hozlak ki…”

Tessenek figyelmezni erre a mondatra: „ígérem, amint rend lesz ebben az országban (idő kérdése, és rend lesz…)” Nem érdekel a fenyegetés, amelyet tartalmaz, csak kíváncsian várom a rend újabb stádiumát, mert már az is elég volt, amit eddig tapasztaltam, és amit rohadtul unok.