október 2016 hónap bejegyzései

Vége van

Vallják, önazonosak, védelmeznek. Végünk van. Addig-addig védtek meg mindent szart, amíg aztán minden elveszett. Gazdaságilag, amíg az Unió önti beléjük a pénzt, még ellavíroznak. Amikor az megszűnik, két perc alatt esik darabjaira a tákolmány. Akkor lehet majd védelmezni az alkotmányos önazonosságukat. Az eszem megáll. Már megállt.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Alakul a nihil

Minden Népszabadság, ha úgy vesszük. A testi nevelés meg a stadionok kultusza, a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a mindennapos nótázás vágya, és az összes hasonló őrület arra fut ki, hogy Népszabadságra ne legyen szükség.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Nyugatrádió, meg a nol

Azt hiszem, többet nincs mit mondanom. Amit lehetett, megtettem, és most Sziddhartha módján fonom össze göcsörtös ujjadványaimat, és mondom, bár hasztalanul: Az Isten legyen irgalmas árva lelkeinknek, barátom, hazám. (Ez valahonnan van, nem tudom honnan, de tök jó. Nem?) És innentől kirielejszon.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Kampec dolores XXXIV. – A nap, amikor kiderült

A felestől Béla agya kitisztult, és mondani kezdte az igét álmai gőzei alól. Ijessz meg engem Istenem, szükségem van a haragodra. Ennek állt neki. A fröccsök ura mélává vált, és amikor barátja eljutott a végire, hogy aszondja, már nincs értelme semminek sem, magának is töltött egy vodkát. Hosszú éjszakára számított, és bejött a számítása. Eljött a sötét.

Posted in Egyéb
Tags:

Sárkányeleség, szamártúra

Nem vagyok egy szentimentális alak, ergo érzelmi húrjaimon leszarom úgymond a zivatart. De mégis megfordul bennem, hogy érdemes lesz-e itt fölnőni valakinek is az elkövetkező időkben. Hacsak nem robot lesz, mint ahogyan Sheldonra vetült a gyanú.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Karma az alapmicsodában – a mi Wewelsburgunk

Mindebből fakadólag nem igazán szerencsés ilyen spirituális irányba indulni vélekedésem szerint. Pláne alaptörvényben, és még inkább a huszonegyedik században. Körülöttünk olyan normális népek vannak úgy kinézésre, aztán épp nekünk kell visszagyalogolni a középkorba. Csak jelzem, hogy ez valami olyan. Ez az étlap.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Darab-darab, avagy Irénkéből Dzsepettó

A baj ilyesféle: szavazz, egyébként meg kussolj, ez az álláspont. Munkadarab vagy, azt teszünk veled, amit csak akarunk. Ez van, és tudják, mi a rohadt érdekes? A népszerűségük most van a plafonon, amikor a rohadás már kívülről is mutatkozik. Dögöljek meg, ha értem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Schrödinger macskája és az új egység

Viszont zárás-, és összegzésképp az állapotunkról: Schrödinger macskája vagyunk, amely gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. Jelentem, most már figyelnek minket.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Az elmeháborodottak némasága

Tessenek elmenni a büdösbe kedves ellenzéki névre hallgató polgártársak. Kiderült újólag és megint, hogy a játszma nem rólunk szól. Csakis rólatok, a ti nyamvadt életetekről. Éppen ezért végleg levettem rólatok a kezemet. Rólatok is, hogy maradjunk magunknak a fakuló csillagfényben.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Nem érvényes, nem eredményes, elsöprő izé

Itt a vége az operettnek, illetve: á, dehogy. Azt hihettük volna, ha lezárul a tébolynak ez az új fejezete, akkor lesz lélegzetvételnyi szünet, átmeneti nyugalom talán. Lófaszt, mama, most kezdődik igazán, és addig tart majd, amíg ez a mi emberünk magára nem gyújtja a házat.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum