október 2016 hónap bejegyzései

’56 a kazánházban

Azok tudni akarták, mit gondolsz, ezek pedig meg akarják mondani, mit gondoljál, és ez egyáltalán nem mindegy. Azok békén hagytak, ezek meg visítanak permanensen. Akkor csöndesen sakkozgattak a rend őrei, és szidták a rendszert, mostan TEK van, vonulásokkal. Haladunk. Szóval máma megint 23-a van, másfajta felgondolásokkal. A kazánházat sajnos már rég bezárták, tehát, namaste.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Hat elemi lett, maradhat?

Ezt Kassák Lajos irkálta (Egy ember élete), aki ezek szerint hülyegyerek volt, mégis maga döntötte el, hogy sötét marad, és nem a Rétvári Bence. Azonban, ha tovább böngésszük az önéletírást, kiderül, hogy mindezt ő felnőtt fejjel igencsak keservesen megbánta. Amikor elkezdtek sorjázni a gondolatok a fejében, a Jolánnak kellett áttenni „helyesírásba” azokat, hogy bekopogtathasson velük a Nyugathoz. Aztán egyenesbe jött, mint kitetszik. De még egyszer mondom, ő döntött arról, hogy nem akar gimnazista lenni. És nem a Párt.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Kampec dolores XXXV. – Weltschmerz

Bélában a maligánok és az alvatlanság miatt hatalmasan terült el a tehetetlenség, alig értek el a kocsmáig. Itt egy csapásra véget ért a forradalma, és amikor a duplagyűrűsök rázendítettek az „Édes Jézus légy velünk…” kezdetű örökzöldre, Bélából még kibuggyant tudatának utolsó iszapos maradéka. – Sub specie aeternitatis. – Ezt lehelte, és elájult. – Majd meg kell kérdeznem, mit akart mondani. – Gondolta a kocsmáros, és ebben a pillanatban elállt az eső.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!

Hogy az eszünkbe véssük hát az eredményt noch einmal: a magyar társadalom legszegényebb hatvan százaléka nem képes a középosztályi életmódot követni, huszonnégy százaléka éhezik. És véssük még egyszer, hallgatva Kundera intését, aki tudta: „Einmal ist keinmal.”

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Szemantika

„Látja, káplár úr, mi lehet egy ilyen apró és jelentéktelen félreértésből, ami szóra se érdemes. Okrouhlicében is volt egy polgár, és ez megsértődött, amikor Nĕmecký Brodban azt mondták neki, hogy tigriskígyó. Még sok ilyen szó van, ami egyáltalában nem büntetendő. Például, ha magának azt mondanák, hogy pézsmapocok. Azért már megharagudhatna miránk?”

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Heisenberg fecskéje és a kádárhuszárok

Egészen a bajorokig futott, hogy ott mesélje a hülyeségeit biztonságról és megvédésről annak ellenére, hogy az ottani parlament egészen élénken tiltakozott ellene, de azért találtak neki helyet, ahol ötven ember előtt pofázhatott. Az il Ducét is fogadták annak idején.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Rossz van nekünk

Ezt a Füst Milánt már ezerszer elmondtam, hogy elmeséljem, amit akarok. Most épp arra hívnám föl a figyelmet, hogy Orbánt el lehet küldeni a picsába is, ha jól odafigyelsz.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Intézkedett

Ha eddig kérdéses lett volna, hol is élünk, most éppen kiderült. Itt, Magyarországon, illetőleg Orbániában. Én például ötvenöt éve, és mégse örül senki ennek ruháit magáról lehányva. De mégis itt vagyunk, valamint csókoltatjuk a miniszterelnök úr laffadt valagát. Intézkedett ötszáz orvos fizetéséről, mint azt Lázár minisztermicsodától megtudhattuk. Személyesen emelte meg

Read More…

Posted in Egyéb

Hazátlan, bozontos szívünk

Hat óra nulla, nullakor, amikor embertársaimmal ott zizgünk, és várjuk, hogy a boltos kisasszony kitárja előttünk a csodák kapuját, csak azt lehet tapasztalni, hogy legyalult népekkel van körbefogva a ’zember.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

A Kata sarka

Egyebet mást persze nem is remélhetünk most már. A lapokat kiosztották, és le vagyunk sajnálva. Mindez pedig két okból szomorú ránk nézve. Hogy ennyire tartanak minket, meg, hogy voltaképp igazuk is van. Idáig jutottunk.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum