Bazinga

Ahogyan az ember korosodik a pincében, azzal az egyetlen mozdulattal válik bölcs gyermekké egyúttal is. Itt van mindjárt nekünk ez a Sheldon Cooper, aki rémisztő egy alak, nem laknánk vele egy légtérben. Viszont József Attiláról is ugyanez elmondható volna, tehát Sheldon miatt ordítani nem ér. Egy barom ő, és tán épp emiatt ömlik belőle a bölcsesség számolatlanul.

Látszólag egy sorozatról beszélek, amely „Agymenők” címen fut, mert ezt is el lehetett baszni, ugyanis „The Big Bang Theory” néven anyakönyvezték, amely inkább mutatja, miről is szól ez az egész, azaz, magáról a világról, ha jól odafigyelsz. Nos, e sorozat főhőse az elébb emlegetett Sheldon, aki zseni, következésképp idióta, és nem nagyon érti azt a világot, amelyet amúgy fizikusként kutat. Szar ügy.

Ő az, aki, amikor poénnak szán valamely mondatot, hozzá kell fűznie a bazinga szót, hogy a többi pórok érthessék, most nevetni kéne, és mégsem, sohasem tudnak. Azért meséltem most itt el az egész életemet, mert valahogyan bazinga állapotúnak érzem a redves szülőhazámat, amelyben az uralkodó réteg rohadtul boldog, és erről akar engemet meggyőzni, hogy én is az vagyok. Bazinga, mondja, és nem vonódik mosolyra a szájam.

meseTegnap például végzetes hibát követtem el, amikor kies szülővárosom helyi televízióját néztem, mert oda szögezett az elképedés. Polgármesterünk, aki egyébként az újraélesztéshez remekül ért, már az egész kócerájt meglélegeztette, olimpia-ügyben is kifejtette álláspontját, és reményének adott hangot, mondván: az érmek száma majd sokszorozódik. Így tudta le a kötelezőt, és mesélt nekünk még nagyon sok érdekest.

Ezt minden vasárnap megteszi egyébként, a helyi érdekeltségű televízió erre van fideszileg kitalálva, mise van benne, polgármester, valamint Hende Csaba. Kifulladásig. Ő szarta itt a spanyolviaszkot minálunk, utak, stadionok, munkahelyek teremtője ő, ez folyik belőle ellenőrizhetetlenül. Viszont sohasem mondja nékünk a varázsigét, miszerint bazinga. És nem is röhögünk. Csak mindig elszomorodok, hogy én ennek a kócerájnak voltam a főszerkesztője hosszú évekig. Le kéne tagadnom.

Valamint azt is, hogy magyar vagyok. Ezt is kisajátították már kedves fasiszta honfitársaim, ilyképpen az maradt, hogy zsidó, buzi, cigány, valamint migráncs lehetek, más identitásom nem maradt. S mielőtt kedves kommentekben küldenének el nyájas olvasóim az édesanyám valagába, megkérem őket, ne tegyék. Hogy ilyen lettem, leginkább ők tehetnek róla. Európainak kell lennem a fehérek közt. Bazinga.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
1 hozzászólás “Bazinga
  1. KO szerint:

    Csak két dolog a blogíró figyelmébe, még akkor is, ha a Fideszről alkotott véleményem nekem sem jobb:

    “Európai”-zni ilyen értelemben ugyanolyan kontraproduktív, mint a Fideszes magyarozás. Ha jelenlegi Merkeli, Junkersi hozzáállás jelenti az európaiságot, akkor azzal se dicsekedhet nagyon az ember. Bárcsak egyszer valaki azt tűzné a zászlajára, hogy ő a normális és ésszerű álláspontot keresi és próbálja prezentálni.

    Ugyanígy, főleg egy ilyen megmondócikkben, nem érzi kényelmetlennek a zseni = idióta párhozamot? Ez ugyanaz a egyszerűsítő és prosztó hozzáállás, amit a Fidesz is nyomat. Mondom ezt úgy, hogy sajnos nem vagyok zseni (de idióta lehet ;)), így nem érint közvetlenül a dolog! 😀

Hozzászólás a(z) KO bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!