A postás mindig kétszer csenget – Jön a Jobbik levele

Örömmel értesültem róla, hogy a Jobbik nevű cserkészcsapat is nemzeti konzultálni óhajt majd mindjárt, csak megvárja a kékszínű kvótás ótvar zavartalan lefolyását, mert az neki is igencsak fontos. Majd azután küldi el az ő levelét négymillió háztartásba, kurva sok pénzért persze.

Mindebből az következik, hogy ezekben sincsen semmi kreativitás, meg az is, hogy elkezdődik a 2018-ra barikádra hívó kampány. Gondolom ezt azért, mert már a Fidesz számolatlan levelezése sem egyébről szólt, minthogy a hívekben fölhorgassza, oder ébren tartsa a harci tüzet.

csengo nem szolMás értelme az ilyen akcióknak nincsen, az ellenérzésűek leszarják az egészet magunk közt szólván, vagy meg sem találja őket a postás. Rólam se tudja a Fidesz, hol lakok, a hosszú évek alatt egy rohadt levelet nem kaptam tőlük. Mindezt persze vehetném elismerésnek is, vagy bizonyságnak arra, hogy benne vagyok a rendszerükben negatív előjellel, mint végleg menthetetlen, esetleg irtandó alak.

Vona Vizsla Gábor háromszor öt kérdést tesz majd föl az arra érdemeseknek, és csak azután váltja meg a világot. Repesve várjuk. Mondjuk, például az MSZP még csak levelezni se tudna, mert milliárdos adósságban lubickol. Mindjárt megy hozzá a végrehajtó, pedig állítólag szétlopta az országot, de mindegy.

Vigyázó szemünket azonban vessük csak a vizslás elsőáldozókra, akik kitérnek a kvótaszavazás elől, a levéllel nem akarják megzavarni a szent eseményt, mert annyira fontosnak tartják ezt a rítust. Tanulva hajdani cimborájától, Orbántól, Vona is hol máshol pofázhatott volna erről, mint az ő Tusványosán, amely Gyergyószentmiklós.

A jobb sorsra érdemes város – ahol rohadt jó csorba levest kaphatni a Rozmaringban – adott helyet az Erdélyi Magyar Ifjak pódiumbeszélgetésének, ahol Vona azt mondta, hogy a népszavazáson részt kell venni, és nemmel kell szavazni.

Ezt üzente haza, és így buzdított újabb falunapi Kommandó-féle színi előadásokra, ha nem is direkt, de mégis. Azonban ez legyen az ő baja. Mint az is, ahogyan a szemünk előtt hasonlik meg a fiatal lelke neki. Ezzel a felhívással ugyanis belerúg egyet muszlim testvéreibe.

Mint az a „Született augusztus 20-án” című Vona könyvből megtudható, a világ életben maradásának záloga a tradicionális kultúra fennmaradása. Ugyanakkor véleménye szerint jelenleg egyetlen kultúrkör létezik, amelyik igyekszik őrizni tradícióit: ez pedig az iszlám.

vonavizslaA Jobbik-elnök meg van győződve arról írásának tanúsága szerint, hogy „az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt”. Vona „római katolikus vallású emberként” úgy véli, hogy amennyiben az iszlám elbukik, „a fény szinte teljesen kialszik, és a globalizmus sötétsége előtt már nem marad érdemi ellenfél, és akkor tényleg véget ér a történelem.

Ne, cseszd meg. Mondjuk a zavarodottság máshol is megmutatkozik. A vizslás 2012-ben értekezett arról, hogy ők nem kommunisták, nem fasiszták, nem nemzetiszocialisták, de demokraták sem. A Jobbik szellemi centruma szerinte nem az osztályhatalom, nem az államhatalom és nem a faji alapokon nyugvó hatalom, de nem is a pénz és a szellemi tőke.

Sőt, nem tagjai a demokrata eszmeiségnek sem, amely mára lezüllött – mondta akkor, és szembe helyezte pártját a „materialista, ultraliberális” gondolatisággal, megjegyezve, hogy ezzel „a nemzet-, ember- és istenellenes rendszerrel” nem fognak kompromisszumot kötni.

Mi a rosseb van? Tehetnénk fel a kérdést, de minek. Ilyen szellemi katyvaszt nagyon régen tapasztalhattunk, mondjuk hetven évvel ezelőtt, de az is eredményes volt, mint az a történelemkönyvekből kiderül. De hát és azért mondjuk ki, a Vizslás próféta szerint Hitler sem egy sátánfattya volt, hanem az ultraliberális manusok terméke, ilyképpen a Második Világháború is az SZDSZ felelőssége.

Ez a szellemiség, ez a nívó fog most velünk levelezni, bizonyságot adva arra, hiába reménykedtünk abban, hogy nincsen már lejjebb, és mégis van. Ilyképpen meg kell adni magunkat, és be kell látnunk, zuhanásunk soha nem ér véget, csak a futásunk valamikor. Egyszer.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum