Szívünk soha el nem múló szeretetével figyeljük Orbán Viktor legújabb buzgalmát, amellyel ezúttal Angliát magát igyekszik megmenteni a romlástól. Tán még a királyi házat is, ezt egyelőre nem lehet tudni teljes bizonyossággal.
Azt azonban igen, hogy a Habony szisztéma fegyverzetét ráereszti a rossz fogú, szeplős, a mindennapos testnevelés és éneklés áldásait hírből sem ismerő szigetlakókra, ergo, újsághirdetésekkel árasztja el a Daily Mailt, az óriásplakátokról még folynak a tárgyalások.
Ezt a szöveget olvashatják majd a nyomorultak: „A döntés a tietek, de tudnotok kell: Magyarország büszke, hogy mellettetek áll az Európai Unió tagjaként.”
Ez az egész a Brexitről szól, amely fogalom nem valamely tőzsdei árfolyamot jelez, hanem azt, hogy a nyüves angolok kilépnek-e az Unióból avagy sem.
És most itt táborozzunk le egy pillanatra! Értjük mi, hogy miután nem is oly rég a menekültek hordáitól megmentette már Európát, most épp a bajba jutott kistestvér segítségére igyekszik, mert ő ilyen, mint a jó úttörő. Csakhát a tempó. A kettős játék, ez az ami ganajodást feltételez.
Nem vagyok egy nagy Belzebub, viszont most jót mosolygok, mert amint kitekintek az ablakomon, látom ám a plakátot, amely üzen Brüsszelnek, hogy értsen. Valamint emlékezek is, hogy a CÖF és folyományai az utcán laváztak a felirattal, miszerint nem leszünk gyarmat.
Ezek szerint mi magunk megmenekülnénk, ezeket a szerencsétleneket meg arra biztatjuk, hogy hajtsák igába a fejüket. A végén még fölajánljuk gyümölcsöző azeri meg mindenféle egzotikus népekkel való kapcsolatainkat is, mint a boldogság egyetlen zálogát.
Mindezt félre téve azonban nézzük a dolgok gyakorlatias oldalát fidesziül, illetve orbániul, amely a következő. A hülye magyar panelproli nem igazán foglalkozik ilyen Brexitekkel, magunk közt szólván fingja sincs arról, hogy az mi a rosseb.
Demonstráció – Békemenet Magyarországért
Vélekedések szerint, ha az angolok kilépnek, akkor az elindítja a dominó effektust, főleg Európa keleti felében, és akkor vége a dalnak.
Mármint az Uniónak, legalábbis abban a formában, ahogyan eddig ismertük, és akkor Isten legyen irgalmas Orbán Viktornak, meg legfőképpen nekünk. Megszűnne a szopható csecs, összeomolna az amúgy szárnyaló magyar gazdaság, és pláne még a nyakába kapna félmillió magyart, akik momentán épp gazdasági menekültek.
És akkor tényleg vége lenne a világnak, mert kiderülne, hogy amiben most ücsörgünk, az csak egy buborék, egy rózsaszín lufi, és elúszna, elillanna az a hatalom, amely pedig annyira édes. És egy pillanat alatt, még csak Gyurcsány sem köllene hozzá. Erről szól az egész rohadt mese, és nem egyébről.
Végezetül csak reményleni tudjuk, hogy az a nyamvadt hirdetés jobb angolsággal lesz megírva, mint a várbéli feliratok, ez máma kiderül. Hogy röhögnek-e majd rajtunk. A többi méla csend, különben meg: God Save the Queen!
Vélemény, hozzászólás?