Már elnézést kedves – a nyárba és a láblabda tébolyba beleájult – olvasó, hogy nüanszokkal szórakoztatlak, de ez másképpen nem megy. Rákosi Matyi – a vörös törpe – annak idején minduntalan azzal szórakoztatta kisérdemű közönségét ékes magyar nyelvén, hogy a pulpitusról belevonyította a légbe, miszerint innen üzeni a mocskos imperialistakapitalista, huhhhörr (by: Hofi) Ámérikai Egyesült Államoknak…, és üzent valamit.
Aztán Jerikó még mindig virul. S hogy mindez honnan jutott fenséges eszembe? Hát persze, hogy az MSZP-ről, aki üzent megint a huhhhörr Fidesznek Tóbiás József pártelnök képében, ím, ígyen: „Az MSZP azt követeli a kormánytól, hogy a kabinet hallgassa meg az emberek szavát, fordítson több figyelmet és pénzt az oktatásra, az egészségügyre és a szociális szférára.” Ezt Nyíregyházán mondta a tehetséges politikus. Onnan üzent.
Fiúk, ez így nem megy! Nem tudom, mért olyan nehéz ezt belátni, de ezek szerint az MSZP nem tanul, és nem felejt, akárha Bourbonok volna. A nagyszerű ellenzéki alakulat igazán beszerezhetné már az ő saját bejáratú Finkelsteinjét – aki ezek szerint nincsen neki -, és akkor ez a decens úriember elmagyarázhatná nekik végre, hogy mitől kellene megdöglenie annak a rohadt légynek, mert ettől nem, ezt garantálhatom.
Mesélek. Az embereknek nincsen szava, amit a kormánynak meg kéne hallgatnia. Az emberek en bloc szarnak az oktatásra, az egészségügyre meg a szociális szférára. Nekik azt kellene mondani: Mari néni, kevés a nyugdíja? Dögöljön meg a Fidesz! Jóska bácsi, köszvénye van? A Fidesz tehet róla. Kedves, jó Károly elvtárs, megbukott a gyerek? Látja, az a rohadt Fidesz. Mindent fogjunk a nyuszira jó sokáig, és akkor a választópolgár egyszer csak azt mondja: jé, tényleg, dögöljön meg a Fidesz!
Könnyű, mint az egyszer egy, mondd utánam! Továbbá meséljünk nekik soha nem látott lopásokról. De ne a Mészáros milliárdjairól meséljünk nekik, hanem arról, hogy a Szijjártó mesepalotában lakik, az Orbán lábát menekültek mossák, miközben pálmával legyezgetik. Még továbbá, hogy Balog páter árva gyerekeket vacsorál, meg, hogy a Habony hét szüzet hozott magával rabszolgának a messzi Ibizáról, és mi, Tóbiás megmentjük őket, mert Rózsa Sándor vagyunk. Ez megragadja a választó képzeletét, és legott iramlik reánk szavazni.
És ilyeneket reggeltől estig, meg estétől reggelig, napra nap. Példánk is akad: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam! – Mondta volt állítólag Cato – márminthogy Karthagónak pusztulnia kell! – S mondta ezt addig, míg a város valóban leomlott. Igaz, Cato aztán meg öngyilkos lett, de ez kit érdekel már.
Vélemény, hozzászólás?