Ülésrend – Vona és az izraeli nagykövet

Ültessük egy asztalhoz a nagyjából azonos érdeklődésű vendégeinket, így biztosan találnak majd érdekes témát maguknak. Ezt az alapigazságot az „Ültetési etikett az esküvői vacsorán” című kézikönyvből nyálaztuk ki, amely bibliát a szombati Magyarország-Elefántcsontpart láblabda mérkőzés protokollfőnöke egészen biztosan nem tanulmányozta.

Így történhetett, hogy egymás mellé gardírozta a Jobbik elnökét és Izrael budapesti nagykövetét a VIP páholyban. Ilan Mor miután észrevette, hogy Vona Gábor és családja mellé kapott helyet, elült mellőlük.

Mindebből kitetszik, hogy vannak dolgok, amiket nem ártana megtanulni. Egy apró felmentést azonban adunk az ismeretlen katonának, aki úgy gondolta, hogy a tűz és a víz nagyon jól megfér egymással, vagy csak egészen egyszerűen eltévedt a mérhetetlen dolgok tengerében.

ezazMár a helyzet is szokatlan volt, ellenben várható. Most, hogy na, ugye, a válogatott kiizzadta magát az Európa Bajnokságra, ennek az egész cirkusznak megnőtt a politikai jelentősége. Eddig csupán egyetlenünket láthattuk ilyen eseményeken szotyolát majszolni cimborái – úgymint Mészáros, Polt etc. – társaságában.

Vona pedig – aki arra készül, hogy a vár erkélye végül neki fütyöljön -, miután cuki kutyákkal fotózkodott, ezt a tuti lehetőséget sem akarta már kihagyni, úgy gondolta, jól mutat majd a képeken az asszonkával, valamint a poronttyal. Erre odarakják neki ezt a nagykövetet.

Végül is, találhattak volna témát, hiszen mindkettejüket felettébb érdekli például Palesztina. Igaz, más-más aspektusból, de csak meglelhették volna a közös hangot, ha nagyon akarják. Ez a nagykövet azonban nem fogadta el a feléje nyújtott baráti jobbot, és világ csúfságára odébb ült.

Vagy állt, ez már tök mindegy, ellenben érthető. Egy neonáci párt vezére mellett ücsörögni nem csak magánemberként zsenánt, hanem, ha izraeli nagykövet az ember, politikailag sem éppen korrekt dolog. Ez az ismeretlen protokollos ilyen nüanszokkal nem volt tisztában csupán.

Ha Gyurcsány jelentkezett volna be meccsnézésre, senkinek az eszében meg nem fordult volna, hogy egyetlenünk mellé ültesse. Idáig már eljutott Orbán udvartartásának apraja meg a nagyja is, viszont, ha ki kell lépni a tyúkszaros udvarukról, akkor – bár a klub tagjai névleg – mégis csak belehugyoznak a zongorába. (by: Váncsa)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum