Káoszelmélet – az ablakot betörik, ugye?

Egészen egyszerű lelkeknek – aki magam is vagyok – azzal az igen érzékletes képpel szokták lefösteni a káoszelméletet, miszerint valahol egy messzi őserdőben meglebbenti szárnyát egy csicsás pillangó, és tízezer kilométerre, New York bűnös városában eget-földet rengető zivatar tör ki ennek következtében.

Valami igazság lehet a dologban. Körmenden tegnap délelőtt betört egy ablak, pár óra múlva pedig Lázár emberszerű arról számolt be, hogy miniszterelnök elvtárs arra utasította az sms-ek ura Pintér olajost, hogy a kisvárost védje meg a migráncshordáktól, és varázsigével lohassza le hatalmasra duzzadt meredező farkukat, amellyel az összes magyar nőnemű egyedet fenyegetik a Rába partján az újszülöttektől kezdve egészen száztizenhét évesig bezárólag.

ablakMert ezek ilyenek. Meglátnak egy szoknyát, és keresztülmennek az üvegen is, nem is kővel, hanem kőkemény fallosszal zúzva be azt. Ilyesmik derültek ki a pillangó szárnyverdesése után. Ennyi mocskot pár órába süríteni, mint ami tegnap sikerült, még a Cukorhegyi-birodalomnak is dicsőségére válik, pedig láttunk már egy-két fölöttébb érdekes dolgot a kertek alatt.

Ám ez itt Magyarország, ahol éppen népszavazásra készül a didergő király és udvartartása, ami igyekezet mindent egyből megmagyaráz. A nemzetet hirtelen úgy elöntötte a vezértől gerjesztett adrenalin, hogy puszta kézzel szaggatná szét a hegyeket, meg a migráncsokat, persze. Már akinek erre van érkezése, ilyenből pedig szép számmal akad érdekes módon, köztük tollforgató bajvívókkal, akik valami érthetetlen okból nevezik magukat újságírónak.

Meglep ez minket? Nem mondhatnánk. Az embernek nagy erőfeszítéseket kell eszközölnie azonban, hogy az egyetemes tébolyban valamit megtartson a józan eszéből, ami nem kis feladat, és ahogyan az tegnap kiviláglott, nem is igazán sikerült. Vagy csak nagyon keveseknek, mert a hülyeség ülte torát keményen. Elmesélem azért slágvortokban a sztorit, a szármagazint, ha a könyöködön jön is ki szegény olvasó, mert ezt nem lehet megunni. Ez az, amit nem lehet megunni.

Hírnök jött, és integetett, mondván a tutit, miszerint Körmenden, a városi sportcsarnokban kézilabdázó lányokat kukkolták volna az üvegen keresztül a tengerek vándorai guvadt szemekkel. Aztán annyira felhevültek az idilli képtől, hogy betörték az ablakot, és a lányokat-asszonyokat biztonságba kellett helyezni. Ennyi elég is volt, hogy bibliai méretűvé növekedjék a borzalom.

kontakt-d0001ED891c67ba59187eHirtelen minden lett egycsapásra, más-más kimenetelekkel, de okádnivalón mégis. Szó esett egy ügyeletes tisztről, aki rendre utasította volna a leselkedőket, akik emiatt követ ragadtak, és betörték az ablakot. Egyszer meccs folyt a csarnokban, ami félbeszakadt, másszor edzés. Aztán a menekültek inzultálták a lányokat a legendárium szerint, vagy nem.

És jött sorban az összes baromság: Körmenden fegyverkeznek, nem engedik egyedül az asszonyokat az utcára, a lányok állva hugyoznak a Rábába félelmükben, önvédelmi csoportok szerveződnek, akik épp herélni készülnek a migráncsokat, félelem és reszketés leledzik szerte az egész világon, vasvillát, vasvillát, hadd szúrjam keresztül, mert atombomba van ezeknek a zsebében.

Kábé idáig gerjedt a hangulat, amikor megszólalt Lázár, közvetítve a nemzet atyjának üzenetét, aki megvédi gyermekeit óvó kezeivel. Legyen rend! Ezt akarta a magyarok óvó bácsija, és lett is legott. Sőt, visszamenőleg kerekedett rend és nyugalom, ahogyan az Magyarországon hat éve szokásban van. Amikor már remegett mindenki orra lika, és a nemzetvédők járták a vérgőzös csűrdöngölőt, csendben megszólalt a Vas megyei rendőrkapitány.

orbánEnnyit mondott: mindössze annyi igaz, hogy betört egy ablaküveg. A rendőrség vizsgálata szerint a Rendészeti Szakközépiskola ügyeletes tisztje nem ment oda szólni a menekülteknek. Senki sem látta, hogyan tört be az ablak. A gyerekeket nem kellett sehonnan kimenekíteni. Az ablakok több helyen is meg voltak repedve, még az sem biztos, hogy az ominózus ablak szándékos rongálás miatt tört be.

Ezt a józan kapitányt Tiborcz Jánosnak hívják. Meglátásunk szerint Tiborcz János nem lesz túl sokáig rendőrvezető, erre azért legyünk figyelemmel a következő hetekben-hónapokban. További vélekedésünk szerint itt valami égrengető ganajság történt a közelítő népszavazás miatt, és folyik a terepegyengető munka fideszileg. Estére ugyan minden lecsendesedett, egy dolog azonban megmarad a nép egyszerű gyermekének lelkében, és csak ez rögzül.

Körmenden a migráncsok szétkúrták a női kézilabda csapatot. Ezzel tért nyugovóra magyarfalva apraja és nagyja, a nemzetvédők pedig mindenképp. A gyűlölet a szívekben tudományos módszerekkel megerősíttetett, ennyi értelme volt az egész babazsúrnak, és ez nem kevés. Sőt, a minden, ha orbáni szemmel nézzük a világot. Pök egyet, aztán megint, és újra. Egyfolytában.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum