2015 év bejegyzései

Na, ugye! – Nem! Ugye!

Az ezerötszázas átlag nézőszámmal futó bajnokság nívója éppúgy nem, mint játékosaink tudása, akik egy ihletett pillanatban véghezvittek valamit, aminek semmi köze a világra szóló diadalhoz.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ki az éhes?

Arról kéne szóljon a mese, hogy mi van a gyermekek drágalátos szüleivel. Lehet dobálózni a milliárdokkal, amelyekből állítólag ingyen früstököl a kölök.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

A medve lelke

Mézeslepényt sorsolok annak, aki megmondja, mely szöveg kezdődik így Kőszegen. Meg is kaptad, szerencsés proletár. Viszont csak csacsogok.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Balás püspök Macondója

A kutya sem törődött vele. Az emberek azt mondták, hogy hosszú évek óta jól megvannak pap nélkül is, a lélek dolgait közvetlenül Istennel intézik el, és leszoktak a halálos bűnökről.”

Posted in Egyéb
Tags:

„Jóvan aptya!” – Gyászbeszéd Göncz Árpád sírjánál

Göncz Árpádot nem csak Árpi Bácsinak, Göncz Papának is hívták, akikért, akiknek szolgált. Papa volt. Így hát innen a távolból fekete ruhában fedetlen fővel odalépek a koporsóhoz, simogatom, paskolgatom sokáig, és megszólalok: „Te vagy aptya? Jóvan aptya!” És ennyi elég is.

Posted in Egyéb
Tags:

Harakbácsi szeretminket (Egy óvodás naplója – II.)

Asztán főkettünk, jött az ozsonna, a kisbözske úgyevett, mintha kökénytkapot vóna. Az ibojnéni aszonta, hogy mijen jó nekünk, mer a harakbácsi elintészte, hogy legyennekünk ozsonna.

Posted in Egyéb
Tags: ,

A csillagszemű juhász, mint pedagógus-ideál

Az új Magyarországnak elsősorban olajtól iszamos kezű, jódógos kiskatonákra van szüksége, akik kérdés nélkül krampácsolnak a felcsúti kisvasút szerelvényein.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Kampec dolores XVI. – Nagy nap az ivóban

Ezért kellett az embernek Allahot megteremtenie, mert Allah és az örökélet képzelete egyetlen gyógyító írja volt és lesz a halál iszonyata ellen.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vonalkód a csiga valagán

. Mi, akik az erdőben gyűjtögetünk, legalább olyan fontos alkatrészei vagyunk az univerzumnak, mint a Cukorhegyi az ő búúúkjával.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Szíttál te lassú mérgeket

Kitetszett viszont, hogy ezek, a polgári körös múltból kihajadzó csökevények a baj. Azabaj. Veszik azt, hogy a butaság bátorságával kalapácsolnak csillagokat, pofáznak baromságokat, és tudják.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum