Vonalkód a csiga valagán

Befellegzett a bukolikus kalandoknak. Ha azt hihette mindeddig a proletár – keményen dógozó kisember -, hogy csak úgy büntetlenül dézsmálhatja a király erdeit, akkor lehúzhatja a rolót. A kágyilló is adóköteles lesz, ha el nem basszák a tervezetet, és nem szokták. Ha minden úgy sikerül, ahogyan ártunk és ormányunk kigondolta nagy igyekezetében, egy elátkozott csiga sem ússza meg a szégyent, hogy vonalkód kerüljön a valagára, és ezzel bekerüljön a rendszerbe úgymond. A gombákról nem is beszélve.

Mert ez van: A jövő évi tervezett adótörvény-módosítási csomag kitér a gyűjtögetőkre is, vagyis a vadon gyűjtött gyógy- és fűszernövények, gyümölcsök és gombák, vagy például éti csiga – nem egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként való – értékesítése után ezentúl a bevétel huszonöt százaléka után adózni kellene. Mindezt a buzgalmat csak támogatni tudjuk, mert hogyan is venné ki magát, ha erdeinkben nem csilingelne kasszagép a rigófütty helyett.
ezaz
Másutt másmilyen dolgok történnek. A múlttal nem rendelkező, ergo nem is létező államok, úgymint az Emese álmából kimaradt, és a csodaszarvastól is nélkülözött Szlovákia, na meg, a lemaradott szőröstalpú románok csökkentik az áfát veszettül, hogy a népeik ne dögöljenek éhen. Élhetetlen bagázs, igaz, könnyű nekik, teli vannak az erdeik jól fejlett medvékkel, akik házőrző kutyaként akadályozzák meg azt, hogy két pofára tömje a csigát magába a bozgor. Elmaradott alakok, még csak söralátétjük sincsen, miközben a vargányát kaszálják az iharosban.

Viszont az is játszik, hogy böcsüljük meg magunkat, de nagyon. Mi, akik az erdőben gyűjtögetünk, legalább olyan fontos alkatrészei vagyunk az univerzumnak, mint a Cukorhegyi az ő búúúkjával. Rá is adót tervez az aranyoskánk, meg mindenre, ami mozog, a rezsicsökkentés jegyében. S most, hogy így kiderült, újabb ezermilliárdok maradnak a családoknál a jótétemények folytán, amit egyfolytában reánk ont a mindenható viktoros formában, fogjuk be a lepcses pofánkat télleg. Az ilyen alakok, mint én, akik állandóan áskálódnak, menjenek a francba. Rögvest indulok is, csak megmosom a hajam.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!