Egyébként jelzem csak: Röhm is ölég csúnyán végezte. Ennyit fölütésként. De. Van nekünk itt a Kárpátok alatt egy barmunk. Igaz, több is, de most épp ez a Tomcat került a reflektorok fényébe, aki szervezett egy úttörőcsapatot Tolvajkergetők címmel – mint egy De Sica filmben -, akik angyalaim azzal szórakoznak, hogy megvédik a hazát a tudjukkiktől, és ehhez bicikliket raknak ki csaléteknek. Beetetik a delikvenst, mint valami méretes pontyot, hogy harapjon rá. Az éhes ponty meg harap, az olyan. Idáig őrsi foglalkozásnak elmegy, az már kevésbé, hogy utána a horogra akadt jómunkásembert saját hatáskörben meg is gyakják. A vak komondorra nem tudják ráfogni egyelőre a népnevelőnek szánt pörformanszt, ezért MacskaTomi átmenetileg a rendőrség hatáskörébe került, amely tény fölöttébb megnyugtató. Lenne, ha nem jelezne ez az egész a mi kis népünk agyában végbe menő sajátságos folyományokat. Ámde jelez.
Óhatatlan igény mutatkozik bizonyos emberszerű tünemény társainkban, hogy saját hatáskörben rendezzék le a világ folyását. Mindez a macskajaj, amely most épp kiviláglott, a jéghegy csúcsa csak, és nem is előzmények nélkül való. A Kossuth tér körbe hugyozásával kezdődött, amely idilli állapotot jelenlegi vezénylő csillagunk is aláírta a maga módján kordonokat bontva. Aztán a tévé székházánál lezajlott lélekemelő történések is csak erősítették a képet, hogy itt mindent lehet, ráadásul és pláne, hogy utána meg az egész sundámbundám szerzője, a mi csillagunk nekilátott a rendőröket basztatni, mert a hősök szemét kilövette a Fleto. A dolgoknak vannak eredői, s mint kitetszik, folyományai is bőségesen. Azon most épp nem rugóznék, hogy hol maradt a pár tasli és koki, mert minek. Ócska mutogatás volna, holott a napocskánál is világosabban látszik, itten az egész ország annak rendelődött alá, hogy ez a mi mostani gecink még valahogyan pár szavazatot zsebre rakhasson – vélekedése szerint -, hogy kétes dicsőségét megfejelje pár nappal.
Így megy ez. Ezt szolgálja a halálbüntetés újbóli lebegtetése, amely eszme az ilyen macskafélék vértől iszamos agyát óhajtott kielégíteni röpke időre, és egyben generálni is lázárjaikat, amellyel egyszersmind szülőjükké is válik. Most épp megint Európa a hülye, amely töketlen alakulat telefonbeszélgetésre hívja a mi születőben lévő Führerünket ahelyett, hogy picsán rúgná, mint azt már nagyon régen meg kellett volna tennie a Néppártnak nevezett impotens alakulatnak. De nem teszi. Magunknak kéne kézbe venni dolgainkat, és mindenféle eufemizmus nélkül bevallani, hogy fasizálódunk, annak minden kellékével és díszletével. Érpatak csak a hab, a kicsapódott eszencia, de van nekünk miskolci házbontásunk, Betyárseregünk, és még ki tudja hányféle gyönyörök. Megyünk valami szürkébe borult úton egy őrült hálójában. Ez Magyarország, amit így szeretnek a köztévében. Szép új egy világ, efelől csöppnyi kétség nem mutatkozik.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása