Kétharmad, Pintér, BM – kampánykamu ’mega Veszprém

influenza-8Úgy áhítozik továbbra is a kétharmadra a Fidesz és plázaölő csatolmánya, a vasárnapok lovagja, az álklerikus KDNP, mint a fogamzásgátlójától megfosztott, megesett egyszeri asszony uborkára a tejszínhab után kívánós reggeleken. Pintér „Olajos” Sándor és népi zenekara Veszprémbe érkezett vendégfellépésre, hogy meglegyen a további ámokfutás lehetősége, azért. Erre az új földesúrnak jelentkező Némedi Lajos invitálta, aki a parlamentbe vágyik a Párt delegáltjaként, ahol is egyetlen feladata lesz: töltelékként biztosítani a kétharmad mindenhatóságát, amire akként szeretne meghatalmazást nyerni, hogy sportuszodát ígért a népeknek. Ez a két dolog valahogyan összefügg a hajdani MSZMP játékos ködös fejében, azt tudja, hogy kampány idején ígérni kell, mindegy mit. Ez szokásban van, azt nem mondhatta, hogy folytatja, hiszen még el se kezdett semmit se, a szeánsz azonban ebből a szempontból érdektelen, a tétet a prímás pöndítette meg, hogy aszondja, a BM működése múlik a varázslatos arányon.

Illetve, hogy hűen fössük ide: a „Belügyminisztérium biztonságos működéséhez fontos a kétharmados többség” – ez a tételmondat. Mindehhez tegyük hozzá, hogy eközben odakint szakad a hó, tisztára, mintha március volna, mint akkor, amikor a mindenható állította meg az ország életét, amit viszont Sándor tett rendbe egy huszárvágással, sms-eket röpíttetve bele az éterbe minden magyaroknak, hogy üljenek át másik autóba. Ehhez kétharmad kell, meg az árvízi készülődésekhez is, ha Némedi elbukna, nem lehetne újból tököket vakarni az események sodrásában, amikor támad a víz, nem hangozhatnék el a nemzetmentő párbeszéd: „Öblözet – Az állomány ebben a pillanatban a vacsorát hajtja végre – Mennyi ez még? – Már hogy értve? Időben? – Amíg fel fog jönni – Erre még nem hogy még egyszer ennyi, hanem még… – Mennyi a víz? Szerinted mennyire jön még föl? Másfél méter? – Onnan? Igen!” Be kell látnunk, hogy mindez kétharmad nélkül nem megy, vegyük észre már. Meg egyáltalán semmi se megy.

uzdtjjNélküle elveszne a közmunka lélekemelő lehetősége, a Veszprém környéki települések sem jutnának hipp-hopp kétszázmillió forinthoz véletlenül éppen a választások előtt, a TEK sem működne, a börtönök sem, a vízügyről meg a rendőrségről nem is beszélve, ezek egészen egyszerűen megmerevednének, ha odaveszne a kétharmad misztikuma. Ezeket delirálta a havas veszprémi délutánban a zenekarvezető, és senki nem volt, aki megkérdezte volna tőle, hogy: Sándor bácsi, mi a faszért tetszik minket idiótának nézni? Ilyen ott el sem hangzott, okvetetlenkedők ezekre a szeánszokra nem járnak, a miséken kizárólag rajongók jelennek meg, akiket hitükben tudományos alapokon megerősítenek. A közmédia meg az éterbe is köpheti mindezt skrupulusok nélkül, a miniszter lakossági fórumot tartott, minden szép volt, minden jó volt, mindennel meg volt elégedve. A mise végeztével meg elkezdte nyomogatni a butatelefonját, sms-t írt, mert egyre jobban szakadt a hó. Segítünk, pötyögte. Mi is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!