Jó keresztes lovaghoz méltón kormányunk megindult a Szentföld visszahódítására, egyedül azt vethetjük a szemére, hogy a szakrális területet a Kárpátok alatt találta meg, amely a mi hazánk is volna, nem csak az övék. Erre figyelemmel kéne bánni vele, nem saját uradalomnak tekinteni, és mégis ezt teszik suttyomban, katolizicálnak suba alatt. Az év végi szabadságharc forgatagában elsikkadni látszik az újabb kreténség, amellyel pofont kapott az oktatás, és júdáspénzt az egyház, mindezt karácsonyra. Az ajándék ezúttal is pénz formájában érkezik a klérushoz, egészen arcátlan módon.
Az egyházak köznevelési feladatainak támogatása címmel pályázatot hirdettek, kétmilliárd forintnyi, javarészt uniós forrást pumpálnának – és fognak is – a nekik tetszőknek, azaz alig burkoltan a katolikus iskolafenntartóknak. A pályázati kiírást az állam december 23-án töltötte fel, és 31-ig adott határidőt a társadalmi egyeztetésre, a pályázók körét a kiíró az Országgyűlés által elismert, köznevelési tevékenységet végző egyházakra szűkítette. Kritérium, hogy csak az az „egyházi jogi személy” vagy „egyházi jogi személyek által létrehozott konzorcium” nyújthat be projektjavaslatot, amely legalább huszonöt iskolát tart fenn. Mint a trafikoknál olyan ez is, mert ezeknek leginkább a katolikusok felelnek meg. Mindezt persze sunnyogva.
A legkevésbé az iskolák alanyai, a gyerekek fognak profitálni mindebből, hiszen uniós pénzt lehet kapni például „projekt-előkészítésre”, és föltűnik a pályázatok jolly jokere, vagyis a „megvalósíthatósági tanulmány elkészítése”, illetve a „közbeszerzések előkészítése” is. Magyarán: oktatásra nemigen, hittérítésre annál inkább használható lesz a lóvé, ami egészen egyszerűen fogalmazva: nem egészen jó, illetve egészen nem jó. De mit is csodálkozunk? Ezt a szellemi nyomorúságot ugyanúgy sorok közé rejtve óhajtják átverni, mint ahogyan a Vatikáni szerződést is módosították. Ki emlékszik már arra, helyesebben ki tud egyáltalán róla? Pedig megtörtént.
A Vatikánnal kötött 1997-es szerződés sok ponton változott, de ezek közül az eddigi gyakorlathoz képest csak az számít újdonságnak, hogy az adófizetők által a bevett egyházaknak és a külön állami célra felajánlott személyi jövedelemadó egy százalékát az állam az összes szja-bevétel egy százalékára egészíti ki: a kiegészítés eddig 0,9 százalékos volt. A további növelésre azért volt szükség, mert az egyházak a felajánlásokból a korábbinál húsz-huszonöt százalékkal kevesebb pénzhez jutottak az egykulcsos szja, valamint a rendelkező adózók számának csökkenése miatt. Lefordítva: az én, a te – nyájas olvasó – pénzedet a felhatalmazásod nélkül tolják a papoknak. Semjén mindjárt belovagol az életünkbe, mint hajdan Kézdivásárhelyre. Megyünk vissza nem hogy Horthy tatához, hanem bele a középkorba egyenest. Valamit tenni kéne a megvadult időgéppel már.
Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása