A pitiáner médiamocsok kora

„…Így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok…”
(JA)

Hungarikum született a magyar televíziózásban. A pitiáner-genyó, szervilis-seggnyaló, hánytató-köptető műsorfajta, amelyet eufemisztikusan – de teljes meggyőződéssel – hírnek, mi több, híradónak neveznek a Fidesz-gründolta médiában, amelynek egyébként most már friss papírja is van arról, hogy hírhamisító. Bíróság mondta ki, hogy az Index bátran nevezheti így azt a gőzölgő trágyahalmot, amelyet közszolgálatinak csúfolnak erre szakosodott bohócok. Nemlétező gerincük és lelkük rajta, csak minket hagyjanak ki a mi pénzünkön celebrált milliárdos ámokfutásból, de jól láthatóan eszük ágában sincs kegyelmezni.

Mért is lenne, amikor az evolúció során egyre-másra jelennek meg a Hír- és Echo TV-ből ismert alakok népnevelői buzgalommal az M-eken meg Dunákon, behozva oda azt a szellemiséget, amely Demján szavaival hungarosiíta és hungaroszunnita térfelekre osztja az országot, hogy mehessen benne a – most még csak karakter – gyilkosság. A rendszer egyébiránt jól szervezett, a nagy durranásokat, a fundamentumként szolgáló alapanyagot a Polt által irányított ügyészség állítja elő. E szervezet áldatlan működése teszi lehetővé, hogy vezető szíjon lehessen mutogatni ellenzéki alakokat eltakart arcú marcona rendőrök között, a vezetettekről aztán kilencvenkilenc százalékban kiderül, hogy fölösleges volt rabláncot adni rájuk, de ez már rendszerint hiányzik a Szabad Nép félórákból.

Ilyen leosztásban zajlik az élet szittyaföldön. A mogulok gondoskodnak a nagy durranásokról, a királyi tévé saját kútfőből meg csak babramunkát végez, de teszi ezt oly igen álhatatosan, hogy szinte belefehérül a szája, miközben karakter-gyilkolászó buzgalmában szállítja az amúgy röhejes, de összességében mégis gyomorforgató szenzációit. Illetve csak azt, amit maga annak vél, megfelelve egy öt éves óvodás szellemi színvonalának, ami azért már zsenánt egy pöttyet. Arccal a civilek ellen! Ez a csatakiáltás már jó régen elhangzott a jurtában, ahonnan csupán visszhangja ért el a mi tévénkhez, így fáziskéséssel ugyan, de beálltak a vonyító kórusba, és röhejes eredményeket sikerült fölböfögniük.

A Hír Tv, amely ma már a Kunigunda utca kihelyezett tagozataként éli mindennapjait, óriási leleplezésekkel operál megint. Akár a cirkuszi kikiáltó, aki a semmit adja el nagy hangon, vagy esetleg Pistike a középső csoportból az óvónéni kegyeit keresve – tetszőlegesen behelyettesíthető bármelyik formula -, de azért mégis ótvarul. Most a tüntetések főbb alakjait találták meg, felfedezve bennük magát a sátánt. Szokásos sunyi módjukon Várady Zsolt iwiw-alapítót, és Gulyás Balázst, az internetadó elleni tüntetések másik szervezőjét és szónokát is ismeretlen számról hívta fel a Hír Tv egyik munkatársa, hogy egy korábbi botlásáról kérdezze.

Várady múltjában egy tizenegy évvel ezelőtti füves cigarettát talált a kormánypárti tévének nevezett szarhalom, Gulyás Balázsnak pedig egy tavaly februári autóbalesetét szedték elő, amelyben ő volt a vétkes. Gulyás tavaly február 22-én a repülőtérre tartva egy kőbányai kereszteződésben balra kanyarodás közben nem adott elsőbbséget az egyenesen tovább haladó autónak, és összeütköztek, a másik autóban ülő kiskorúnak pedig eltört a keze. Gulyás azt mondta, hogy természetesen elismerte a hibáját, a helyszínen bocsánatot kért, és elfogadta a bíró végzését, amely szerint kétszázezer forint pénzbüntetésre ítélték, és öt hónapra eltiltották a vezetéstől.

Várady Zsoltnál annak idején elhanyagolható mennyiségű, 0,19 grammnyi kannabiszt találtak a rendőrök, és ezért úgynevezett elterelésre küldték. Ezt a porszemnyi mennyiséget hogyan vették észre, az rejtély, de mindegy, ettől a két bűnözőtől tényleg meg kell védeni az országot és a bimbózó ifjúságot, ez alaptétel. Várady egyébként csütörtökön este azt írta, hogy jogászokkal konzultál, valamint megfontolja, hogy vizsgálatot kezdeményez a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál, hiszen ennek az információnak a eljuttatatása az újságíróhoz különleges személyes adat jogszerűtlen kiszivárogtatását jelenti. Hogy mi fog történni, kiderül: semmi sem.

Mindközben persze a királyi lószerszám is teszi a dolgát, népnevel, internetes híroldalakat oktat ki, és rózsaszínű Barbie-országot föst a tátott szájú választópolgár elé. Megvan ennek a metódusa, nagyban már rég kidolgozták a totális hülyítés módszertanát. Aki ma a közmédiából tájékozódik, olyan világba csöppen, ahol derűs életmesék, közmondások, szólások és megnyugtató hírek virágai tenyésznek. A gazdaság, mint a kilőtt nyílvessző, a politikai kérdések mérlegre téve, pozitívan eldöntve; a polgárok hétköznapjai, mint a régi kifestő képeken, és a vidám locsogás egy celebbel éppen annyit ér, mint a beszélgetés egy akadémiai nagydoktorral. A hírszerkesztő, mint a farkával sepregető róka tünteti el a valóság sötét nyomait. Nehogy már valaki átadja magát a rosszkedvnek, morcoskodásnak, amikor végre jól mennek a dolgaink nyolc borzalmas év után. A néző cukormázzal bevont képet kap Magyarországról, rengeteg információ pedig el sem jut hozzá. Mintha másik országban élne.

Elindítottak már egy új frontot is azért, hogy csak a pipacsos falvédős álvalóság formálja a magyar tudatot. A Fidesz ugyanis kiszorítaná a kereskedelmi tévéket egy új törvénymódosítási javaslattal, amely kötelezővé tenné a szolgáltatóknak, hogy márciustól az állami televízió két új induló csatornáját tegyék be az ingyenes csomagba, emiatt viszont két kereskedelmi csatorna kiszorulhat onnan. De hogy ezt kik javasolják, az is egy mise: a Fidesz szóvivői, Dunai Mónika és Tuzson Bence, akik olyan törvényt delirálnak, amely szerint az eddig kötelezően továbbított közszolgálati csatornák mellé további kettőt kell mindenkinek ingyenesen elérhetővé tenni az alapcsomag részeként. Semmi sem drága már, pedig eleddig úgy tudtam, hogy szóvivők úgynevezett demokráciákban nem igazán szoktak törvényekre javaslatokat tenni. Minálunk ez is komilfó, és akadt két alak, aki a nevét és az arcát adja ehhez a mocsokhoz (is).

Amúgy ezt az embertípust az ilyen rendszerek termelik ki. Ahol a tehetséget leváltja a “tehetség” (azaz mi mondjuk meg, ki a tehetséges), ott a szervilizmus életképes stratégia. Ez különösen igaz olyan embereknél, akiknek nincs énképük, így nem probléma ezek után a tükörbe nézni. Ott úgyis alapvetően senki sem nézne vissza, így mindig van hely a “példaképnek”, hogy ezt az űrt betöltse. Kíváncsian várom és figyelem, hogy a csúcsra járatott pátosz gyakorlatilag már a határokig kitolt és kihasznált (nemzeti) giccsfaktor elegendő lesz-e a következő időben is a kormányzatot támogató választók széles rétegének meggyőzésére, a jelek szerint egyre kevésbé.

Ennek ellenére vagy éppen ezért minden változatlanul halad a maga Fidesz által kitaposott útján, csak ötletek kellenek, a jóisten megsegít minket (őket), és senkit sem hagyunk (nak) az út szélén. Még Pálffy Istvánt sem, aki – mint kiderült – már megint a köztévénél szívja a levegőt, ha már rontani nem tudja. Tanácsadó lett belőle, csak munkája nem lesz. Ezen a szinten már nem lehet tanácsokat osztani, a romlottság minden szintjét kimerítette ez a bagázs, de lehet, hogy van lejjebb is. Meglátjuk, s ha a Csele patak megint kibaszna velünk, aminek következtében az Unio hordái elözönlenék a kies ugart, amire – valljuk be – csekély esély mutatkozik, tán változik valami. Addig azonban lefetyelhetjük a szánk széléra fröccsenő testi végterméket, ami szép lassan megkeményedik, és beborít minket, mint a guano, keményen, vastagon.