Koczka a porcelánboltban – Haladás baj

Koczka Tibor amellett, hogy képviselősége ellenére még mindig a Médiacentrum igazgatója, amely önmagában skandalum, úgy tűnik, nem ismeri a mértéket. Olyanba beszél bele, amihez semmi köze, és nem is ért hozzá. Annak ellenére, hogy néha futkosós fotók jelennek meg róla, igazából sohasem sportolt, most meg labdarúgási guru. Ilyen alapvetésből javasolta a jelek szerint, hogy váltsák le a köztiszteletnek örvendő Artner Tamást, aki évek óta böcsülettel – a’la Puskás – tette a dolgát, és nem ő tehet róla, hogy kihúzták a lába alól a talajt. Jól mennek a dolgok.
309390_koczka_tibor
A szombathelyi futball romlását az a fideszes városvezetés okozta, amely a tavalyi sikeres év után anyagilag ellehetetlenítette a klubot, és nem adott lehetőséget arra Artnernak, hogy egyben tartsa az országban mindenütt megsüvegelt csapatát. Öröm volt nézni és hallani hétről hétre, amint minden egyes ellenfél edzője példaként emlegette a szombathelyi modellt. Nos, ezt anullálták, amikor a nyáron a fél csapatot eladták alóla, most pedig csodálkoznak a kialakult helyzeten.

De nem is ez a baj, csodálkozni lehet, a felelőst viszont Artnerban megtalálni bűn. Tudni kéne az új városvezetésnek, hogy a futball, és egyáltalán a sport nem hatalom kérdése. Igaz, lehet úgy is kezelni, de akkor káosz lesz belőle. A választópolgárt lehet hülyére venni, az izmokat, a játéktudást nem. S hogy Koczka most amellett, hogy elefántként működik, valami elképesztő bizonyítványt állított ki magáról és a brancsáról, ami baj, mert emberek látják kárát.640artner

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum