Hagyj békén!

„Just let me drive man” – úgymint: csak hagyj vezetni, ember, szólt a rádióján a Forma ’1-es futam vége felé Lewis Hamilton a csapatának. Ezzel a mondatával lopta be magát belém, bár nem mintha ez sokat számítana. Itt van nekünk ez az alak már évek óta, amikor hirtelen berobbant a bizniszbe, mert a valaga alá raktak egy autót, amely mindenkit alázott. Hát persze, hogy világbajnok lett. Aztán nem ment annyira, és onnantól lehetett érezni, hogy ez a felfújt kölök azért van annyira olyan, hogy van – lehet – néki másfajta kibeszélése is. Volt neki. Azon koptattam régebben az egyre párásabbá váló agyamat, hogy elmeséljem a bajom, azazhogy azon tűnődött a lelkem, miképpen mondhatnám rá, hogy gázos. Aztán nem sikerült, mert kijött belőle a fölnőtt, és kezd emberré növekedni. Jó volna életútját és a gondolkozását importálni, mert éppen a fordítottja bizonyos magyar alakoknak. Ő először volt világmegváltó, most pedig bölcsül, a magunk vezetője pedig éppen ebben az időben halad a messiási szerep felé. Abban nem vagyok biztos, hogy valaha is szerény, mi több, okos lett volna, hacsak a törtetés nem számít észbeli érdemnek. Bár ez nézőpont kérdése. Ez is egy.
_TEK2901_reloaded
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terümtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës odutta volá neki paradicsumot házoá. Ës mënd paradicsumben valou gyimilcsëktül mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik: isa, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, halálnak haláláal holsz. Hadlavá holtát terömtevé Istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, ës ëvék az tilvot gyimilcstűl. Ës az gyimilcsben halálut evék. Ës az gyimilcsnek úl keseröü vala-vizë, hugy turkukat migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek halálut ëvék. Haraguvék Isten ës vetevé űt ez munkás világ belé: ës lëün halálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: isa, ës nüm igy embër múlhatja ez vermöt, isa mënd azhuz járou vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy jorgasson ű neki, ës kegyigygyën, ës bulcsássa mënd ű bűnét! Ës vimádjok szent ahszin Máriát ë boudog Miháël arhangyëlt ës mënd angyëlkot, hugy vimádjanak érëttë! Ës vimádjok szent Pétër urat, kinek adot hatalm oudania ës këtnië, hogy oudja mënd ű bűnét! Ës vimádjok mënd szentököt, hugy lëgyenek neki segéd Uromk szinë eleüt Hugy Isten iü vimádságok miá bulcsássa ű bűnét! Ës szobodohha űt ürdüng ildetüitűl ës pukul kínzatujátúl, ë vezessë űt páradicsum nyugalma belí, ës adjon neki münyi uruszág belé utat ës mënd jouben részët! Ës kíássátuk Uromkhuz hármúl: kyrie eleison!
308140
Vagy itt:
Valék siralom tudatlan, most siralom sebez, bú gyötör, epeszt. Választ világomtól, zsidó, fiamtól, édes örömemtől. Ó, én édes Uram, egyetlen egy fiam, síró anyát tekintsed, bújából őt kivonjad. Szememből könny árad, én jajom búval fárad, te véred hullása, én jajom alélása. Világ világa, virágnak virága, keservesen kínzatol, vas szegekkel veretel. Óh nekem én fiam, édes mézül, szegényül szépséged, véred hull vízül. Siralmam, fohászom megtörik kívül, jajom belső búja ki soha nem enyhül. Végy halál engemet, egyetlenem éljen, maradjon meg uram, kit a világ féljen. Ó, az igaz Simeonnak biztos szava elért, én érzem e bú-tőrt, kit valaha ígért. Ne váljak el tőled életben maradva, mikor így kínoznak fiam, halálra. Zsidó, mit tész törvénytelen, fiam mért hal, bűntelen. Fogva, húzkodva, öklelve, kötve ölöd. Kegyelmezzetek fiamnak, ne legyen kegyelem magamnak, avagy halál kínjával, anyát édes fiával egy emberként öljétek.
Ő Mária, aki Felcsúton szállt alá. Aztán azóta is őt várjuk reménytelen, meg-megállva. Egyébiránt mélyen ajánlanám keresztény és demokrata honfitársainknak böngészésre az irományt, mivelhogy fingjuk sincs arról, mi ez, pedig még a valagukból is böjti szelek fújnak. „Just let me drive man.” Hogy értsük egymást.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum