Csak úgy jelzem, hogy elkezdődött a kosárlabda egyik nagy ünnepe, a világbajnokság ott Hispániában, és vigyázó szemek arrafelé néznek éppen. Magyarországon ez a sportág népszerűbb, mint a labda rugdosása, bármilyen fájó is ez az aranycsapat-szindrómában szenvedőknek. Csak a nézői adatokat köllene tanulmányozni, és máris kiderülne. De nem akarom megviccelni Orbán sportját a kétszázas nézőszámokkal felcsútilag, paksilag, emtékiálag, aprópestileg és így tovább. Tessenek belepillantani egy mennyei futballközvetítésbe, ahol a labda puffanása mellett a legnagyobb zajt az aláhulló szotyola koppanása adja, meg némi huhogás. Ahhoz képest, hogy ez a sportág – bármennyire nem is tetszik a futballba belemerevedett aktualitásnak – népszerűbb a világban, mint a soccer, itt minálunk le sem szaratik, ugye.
Nem létezik sem a sportnapilap számára, sem a köz-, és akármilyen televíziónak, most éppen kivételt képez a sport1mega2. Mondok valamit kedves olvasó. Ha nem vagy épp elvakult fan – de hálistennek nagyon sokan vannak, mindegy -, akkor tudtad azt, hogy a magyar férfi kosárlabda válogatott pár napja alig két ponttal maradt le az EB döntőről? Csupán gólarány miatt, egy nyamvadt kosár miatt nem lehet ott. Szolnokon volt egyébként a csehek elleni meccs, leszakadt a plafon, és csak azért voltak kétezerötszázan, mert ha többen lettek volna, szétborult volna a csarnok. Tízszer annyian is nézték volna, de az MKOSZ – mint aktuális hülyegyerek – nem volt képes emberi léptékű csarnokba vinni a meccset, igaz, nincs is neki Groupama Arenája, de mindegy. Ha a nemzeti aranylábúak akárha ezt megközelítő eredményt értek volna el – amire évtizedekig esélyük sincs a lábukba pumpált milliárdok ellenére sem -, most az egész orbánmédia zengené a halleluját. Ez van.
Valójában arról szólna ez a dolgozat, hogy valami hatvan éves szimbólumra hivatkozva, lásd: Aranycsapat – a labdarúgáson, és pár olyan sportágon kívül, amelyek a nemzet nagyságát hivatottak jelképezni, mint a kajak-kenu, olykor úszás, egyebek, minden más le van szarva. De nem is ez a baj igazán. Az inkább, hogy a vezír valagát fényezik tudatosan, tudattalanul, de mindenképp látványosan. A mai Magyarországon a sport a futball. Ez megy orrba és szájba, aminek a leglátványosabb jele, mutatója, ha péntektől vasárnapig nézi az anyja kölke a tévét, és a Dunán, az M1en, a mindenhol a szotyolazajos labdakergetést látja kitartó eltökéltséggel hintve. Ami persze érthető, ha már a stadionok, ugye.
Arról született film a nemzeti főripacs Eperjes svájcisipkás alakításával, hogy a labdát lábbal kergetők legyőzték az angolokat, arról azonban ki tud, hogy ugyanakkor Európa bajnoka lett a magyar férfi kosárlabda válogatott? Épp a Népstadionban győztük le a testvért, a Szovjetúniót, és tele volt az aréna, igaz, nem Groupama volt. Szelektív egy világ ez, és válogatós az emlékezet. Csak a hiszti ne volna mindeme labdarugdosós lázálom körül. Nem tudom, hogyan van ez, én szeretem a focit, mint Gálvölgyi, de magyar tálalásban rám jön tőle a hasgörcs. Nem a kosárlabda Vb. miatt vagyok okádékony hangulatban, a nyár közepén is rajtam volt a frász, kénytelen vagyok magamtól idézni.
„Foci VB van, és akkor? Már régen kiveszett belőlem a lélek, amely vonzana hozzá. Épp holland-spanyol ment az egyik csatornán, mármint futballilag, amikor, épp akkor ismételték az NBA nagydöntőjének negyedik meccsét (Miami-Spurs), és bár láttam már, újból megnéztem, mert ott sportot mutattak. A javából, ahogy Leonard alázza védekezésben és támadásban is a nagyhatalmú LeBront, meg amúgy is, nem kellett azt néznem, hogy a futballban utazó milliárdosok kétpercenként csuláznak a gyöpre, ami bevett szokás, mintha már a darab része volna, úgy adják elő. Senki sem kivétel, mindegyik ezt teszi, a hetente milliókat zsebelő szupersztár csakúgy, ahogyan a magyar akadémiákról kikerülő suhanc. Legyen bár Felcsút, MTK vagy Illés, tök mindegy. Köpnek, és még a frizurájuk is ugyanaz rendre, mostanság a ’hitlerjugendes van nagyon divatban, mindenhonnan jól fölnyírt, a taréjon meg meghagyva, belőve pár liter zselével, hogy fölfelé álljon. De ez nem a hajdanvolt punkos irokézes forma, ez valami más, ez nem a kívülállást szimbolizálja, hanem azt, hogy trendi a gyerek. Ám legyen. Azt mondják, hogy a futball a legnépszerűbb sportág szerte a világon. A hivatalos adat szerint 208 tagja van a futball nemzetközi szövetségének, a FIFA-nak. Csendben jelzem, a FIBA-nak (ami ugye a kosárlabdásokat tömöríti bolygói szinten) meg 213. Ennyit a népszerűségről, de nem azért irkálom ezt, hogy palávert kavarjak itt a két sportág között, ugyan dehogy. Csak a pénzmaffia miatt. A futballt nézi a pórnép, szereti, lelke rajta, de a baj az, hogy erre horribilis biznisz épül, ami megint nem baj, csak hát saját zsebre dolgoznak a mindenkori csókosok, mint az mostanság kezd kiderülni Katar okán. Na, ez a baj.”
Az, ha futball van, akkor kötelező összehugyozni magunkat, a valóság más részlete meg resztli. (Milyen szép ez így a végén.)
Hozzászólás a(z) repulo bejegyzéshez Válasz megszakítása