Két hete elkezdődött a magyar futball bajnokságnak nevezett valami, amit a kommentelők kínjukban csak mennyeinek neveznek, és milyen igazuk van a saját nyomorunkon pajzánkodó népeknek. Igaz, a honi média is mindent megtesz azért, hogy a magyarok kedvét végleg elvegye a meccsre járástól. Ha Jani lennék, mint ahogy nem vagyok, éppen ezért nem reklámadóval verném szét a sportot sugárzó csatornákat, elég lenne a külföldi meccsek közvetítését megtiltani nekik, egyből lenne rend. Nemrégiben még valami világbajnoksággal lázították a közvéleményt, most meg a hanyatló, liberális Amerikából sugároztak sokkoló képeket.
Ott, a nagy vízen túl rendeztek egy Real Madrid-Manchester United labdarugdosást, amit ezek a szemetek nem átallottak a helyszínen megnézni olyan száztízezren. Nonszensz, ilyenek nem valók magyar szemnek és fülnek, aláássák a stadionépítő Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ergo felérnek egy hazaárulással. Teljesen negligálják Orbán tusványosi pörformanszának velejét, olyan ez az egész, mint egy rossz álom. Semmi illiberális győző eszmeiség, oszt mégis működik, semmi magyaros jónapot nincs a dologban. De ugorgyunk, ahogyan Pósalaki bácsi mondaná.
Szóval az van, hogy abba az egy meccsbe beleférne az egész magyar enbéegy össz nézőszáma cuzammen hatszor. Két forduló zajlott le, és máris esik a nézőszám itt minálunk. Ez azért különösen érdekes, mert azt hihettük volna, hogy a nyitó forduló gyalázatos érdeklődése után már nem lehet hová visszavenni a tempóból, aztán kiderült, hogy de, igen. Gyenge kezdés után erős visszaesés volt tapasztalható, és ez a tendencia nem igazán lep meg már senkit sem. Az első felvonást mindösszesen 20 476-an nézték meg a helyszínen a magyar arénákban, s miután sokan rájöttek, hogy hibáztak, a másodikra már csak 17 385-en voltak képesek elmenni. Nyolc meccsre cakomapakk, hogy félreértés ne essék. Ez utóbbi 2173-as átlagot jelent, amely adatot azonban csak sunyi megfontolásból tett közzé a sportok napilapja.
Ez az orgánum leheverve a hülye hatalom trónusa elé, fölvéve annak torz világképét – amely stadionépítésekről és a magyar futball felvirágzásáról delirál folyamatosan – nem azt teszi, ami a dolga volna. Nem azt állapítja meg egy nagy darab gőzölgő barna kupacról, hogy ez uraim bizony szar, hanem viszonyítási pontot keres, hogy máshol azért büdösebb ugyanez, éppen ezért nekünk a miénkbe még belenyalni is érdemes. Így tesz bennünket kaján ínyenccé a sportújságírást is megfekvő szervilizmus. Szlovákiában rosszabb. Ennyi az általa levont következtetés.
Kapóra jön neki, hogy minálunk csak per has a nézőszám megállapítása. Ezért írták félve, hogy Felcsúton, a Pancho Arénában olyan négyszázan lehettek az elvakultak. Igaz, arányaiban jó ez az érték, hiszen a falu hatoda végül is ott tombolt a derbin, de ilyen nézőseregnél óhatatlanul felvetődik a kérdés, mi a rossebnek? De ez már túl messzire vezet, vizsgálgassuk ehelyett Szlovákiát.
Az alapos összefoglaló megmutatja minekünk, hogy ott aztán tényleg teljes a nihil, nem lennénk a helyükben. „Szlovákiában öt bajnokin összesen 8295-en voltak, ez meccsenként 1659-es átlagot jelent. Eddig a legtöbben a második fordulóban Dunaszerdahelyen, a DAC–Spartak Trnava mérkőzésen voltak, 4811-en, míg a legkevesebben az első fordulóbeli Zlaté Moravce–Ruzomberok találkozón, Aranyosmaróton, ahol 1048-an látták a helyszínen a találkozót.”
Itt a hangsúly az 1659-es átlagon van, ez mutatja a mi 2173-asunk felsőbbrendűségét, a dolgok a helyükre kerültek. Ilyen gyönyörű összehasonlítások után már ki emlékszik a Maracana-ra, mit nekünk Amerika, ha itt a szomszédot ilyen izmosan lenyomtuk. Minden viszonyítás kérdése, vigyázó szemünket nem kell túl messzire vetni. Elég nekünk a gémes kút, malom alja, fokos, hazaérkeztünk. Itthon vagyunk a mi kis dagonyánkban, és jó nekünk nagyon.
Vélemény, hozzászólás?