Győzelem: a szlovákok nálunk is jobban leszarják a focit

Két hete elkezdődött a magyar futball bajnokságnak nevezett valami, amit a kommentelők kínjukban csak mennyeinek neveznek, és milyen igazuk van a saját nyomorunkon pajzánkodó népeknek. Igaz, a honi média is mindent megtesz azért, hogy a magyarok kedvét végleg elvegye a meccsre járástól. Ha Jani lennék, mint ahogy nem vagyok, éppen ezért nem reklámadóval verném szét a sportot sugárzó csatornákat, elég lenne a külföldi meccsek közvetítését megtiltani nekik, egyből lenne rend. Nemrégiben még valami világbajnoksággal lázították a közvéleményt, most meg a hanyatló, liberális Amerikából sugároztak sokkoló képeket.

Ott, a nagy vízen túl rendeztek egy Real Madrid-Manchester United labdarugdosást, amit ezek a szemetek nem átallottak a helyszínen megnézni olyan száztízezren. Nonszensz, ilyenek nem valók magyar szemnek és fülnek, aláássák a stadionépítő Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ergo felérnek egy hazaárulással. Teljesen negligálják Orbán tusványosi pörformanszának velejét, olyan ez az egész, mint egy rossz álom. Semmi illiberális győző eszmeiség, oszt mégis működik, semmi magyaros jónapot nincs a dologban. De ugorgyunk, ahogyan Pósalaki bácsi mondaná.
drukker640
Szóval az van, hogy abba az egy meccsbe beleférne az egész magyar enbéegy össz nézőszáma cuzammen hatszor. Két forduló zajlott le, és máris esik a nézőszám itt minálunk. Ez azért különösen érdekes, mert azt hihettük volna, hogy a nyitó forduló gyalázatos érdeklődése után már nem lehet hová visszavenni a tempóból, aztán kiderült, hogy de, igen. Gyenge kezdés után erős visszaesés volt tapasztalható, és ez a tendencia nem igazán lep meg már senkit sem. Az első felvonást mindösszesen 20 476-an nézték meg a helyszínen a magyar arénákban, s miután sokan rájöttek, hogy hibáztak, a másodikra már csak 17 385-en voltak képesek elmenni. Nyolc meccsre cakomapakk, hogy félreértés ne essék. Ez utóbbi 2173-as átlagot jelent, amely adatot azonban csak sunyi megfontolásból tett közzé a sportok napilapja.

Ez az orgánum leheverve a hülye hatalom trónusa elé, fölvéve annak torz világképét – amely stadionépítésekről és a magyar futball felvirágzásáról delirál folyamatosan – nem azt teszi, ami a dolga volna. Nem azt állapítja meg egy nagy darab gőzölgő barna kupacról, hogy ez uraim bizony szar, hanem viszonyítási pontot keres, hogy máshol azért büdösebb ugyanez, éppen ezért nekünk a miénkbe még belenyalni is érdemes. Így tesz bennünket kaján ínyenccé a sportújságírást is megfekvő szervilizmus. Szlovákiában rosszabb. Ennyi az általa levont következtetés.
allati-uvoltes-a-legragyogobb-gyogymod
Kapóra jön neki, hogy minálunk csak per has a nézőszám megállapítása. Ezért írták félve, hogy Felcsúton, a Pancho Arénában olyan négyszázan lehettek az elvakultak. Igaz, arányaiban jó ez az érték, hiszen a falu hatoda végül is ott tombolt a derbin, de ilyen nézőseregnél óhatatlanul felvetődik a kérdés, mi a rossebnek? De ez már túl messzire vezet, vizsgálgassuk ehelyett Szlovákiát.

Az alapos összefoglaló megmutatja minekünk, hogy ott aztán tényleg teljes a nihil, nem lennénk a helyükben. „Szlovákiában öt bajnokin összesen 8295-en voltak, ez meccsenként 1659-es átlagot jelent. Eddig a legtöbben a második fordulóban Dunaszerdahelyen, a DAC–Spartak Trnava mérkőzésen voltak, 4811-en, míg a legkevesebben az első fordulóbeli Zlaté Moravce–Ruzomberok találkozón, Aranyosmaróton, ahol 1048-an látták a helyszínen a találkozót.”

Itt a hangsúly az 1659-es átlagon van, ez mutatja a mi 2173-asunk felsőbbrendűségét, a dolgok a helyükre kerültek. Ilyen gyönyörű összehasonlítások után már ki emlékszik a Maracana-ra, mit nekünk Amerika, ha itt a szomszédot ilyen izmosan lenyomtuk. Minden viszonyítás kérdése, vigyázó szemünket nem kell túl messzire vetni. Elég nekünk a gémes kút, malom alja, fokos, hazaérkeztünk. Itthon vagyunk a mi kis dagonyánkban, és jó nekünk nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!