Az előző VV-t leigázó igencsak egyszerű Alekosz gondolt egyet – miközben fehér alsógatyáját mellbimbójáig húzta -, és eldöntötte, hogy neki nagy baja van a világgal, amit az magától értetődően köteles orvosolni. Vagyok én magam, az univerzum közepe, aki parádézva megnyertem az RTL műveltségi vetélkedőjét, meg vannak a hozzám hasonlatos többi óriások, akik nem kezelnek engem értékemen, le sem szarnak úgymond, középső ujjukat kiegyenesítik, ha gondom van nekem. Nincsen így ez jól, helyre kell állítani a világ ostobaságát. Ilyenek kavarogtak nemes veretű álgörög fejében, és cselekedett.
Ilyképpen minden, az egész bohózat azzal kezdődött, hogy aranyom levelet írt a Facebook urának, Mark Zuckerbergnek – persze magyarul -, és azt a problémát vázolta fel, hogy ötezer felett nem enged tagfelvételt az oldal, és mivel ez számára súlyos gondot jelent, ezért jó volna módosítani a beállításon. Méghozzá mielőbb. A szemét Cukorhegy meg nem válaszolt, pedig erősen nézegette a messzi távolból kelt üzenetet, de éppen nem járt arra magyar tolmács, aki mindig ott van, ez tudvalevő. Alekosz nem görög, spártai ő, kitartó és elszánt, így nem hagyta nyugodni a dolgot, nekirugaszkodott megint minden erejével, még egyszer elővette burjánzó szókészletét, válogatott belőle, hasonlatokat keresett, törölt, javított, dolgozott, mint életében még soha, és újabb levelet plajbászolt össze. Fölöslegesen, de amikor a kudarc kiderült, meglepő következtetésre jutott: bojkottálja egy időre a közösségi oldalt.
Az elmélet lényegét ki is fejtette a Borsnak. „Bojkottálom a Facebookot. Ugyanis kiderítettem, név szerint egyesével, hogy a száz leggazdagabb magyar közül senkinek sincs személyes adatlapja. Lehet, hogy eddig pont emiatt nem reagáltak a felhívásomra, ezért ideiglenesen az én adatlapomat sem találja meg senki. Most arra várok, hogy így történik-e valami” – magyarázta, de még nem állt meg az okfejtésben. „Meggyőződésem, hogy Zuckerberg minden vele kapcsolatos hírről értesül. Mivel az én ügyem sajtóvisszhangot is kapott, így biztos vagyok benne, tudja, hogy tárgyalni szeretnék vele. Viszont a bojkottommal az ő ügyességére és kreativitására bízom, hogyan talál meg, ha nem vagyok elérhető.”
A világot leigázó második Barbarossa terv a következő: eltűnik a világhálóról, ezen felül nyaralása alatt a telefonját is kikapcsolja, aztán vár, legfőképp Zuckerberg érkezésére. Szerinte neki igazán nem okoz gondot, hogy odarepüljön, ahol ő éppen nyaral, aztán busszal elmenjen a szállásukig. Esetleg jachttal, végülis ez már csak rajta múlik. Akkor megbeszélhetnének mindent, tárgyalhatnának, akárha Rudolf Hess Angliában. Ám ha mindez nem történne meg, a nyaralásból hazatérve pedig a bekapcsolt számítógép sem jelezne semmi választ, akkor a hallgatás nem marad következmények nélkül, jobb erre felkészülni. Alekosz ugyanis megígérte, hogy akkor már nem válogatja meg a szavait, igazán kemény lesz, és kutyfaszára hajtja a szemét milliárdost, lerántja a leplet – úgymond – róla. Nem lennék most Cukorhegy helyében.
Mindezek tükrében már csak egy dolgot nem értek: ez az ember hogyan érhette meg amúgy a felnőttkort, és miért nem vitte el a rézfaszú bagoly, úgy egyáltalán. Meg zaklatott kérdésem is van, jelesül, hogy ebből a típusból vajon mennyi leledzik az országban? Súlyos gondok ezek, mert azt határozzák meg, hogy érdemes-e szót vesztegetni akármire, vagy csak nevetni lehet a világ ostobaságán, majd visongva tántorogni innen el az örök vadászmezőkre, belátva annak menthetetlenségét. Engem meg ez izgat most épp. Ó, hogy vetnének a mókusok elé!
Vélemény, hozzászólás?