Az újabb kétharmad után remélt konszolidáció helyett az országban fokozódik a téboly, ami természetes velejárója a kézivezérelt hatalmaknak. Diktatúráról még korai lenne beszélni, de azért haladunk. Ezúttal már nem csak a NER-rel egyet nem értők szívnak, a szopatás elérte a Fidesz köreit is, a nem megfelelően teljesítők, a rosszul viselkedők – lásd Szombathely, Marton, Szakály, etc., illetve a megye, úgymint Kovács Ferenc – mennek a lecsóba. A tisztogatás elérte a magasabb szinteket is, hónapok óta hírt sem hallani egy Budairól, és hová tűnt vajon a kiflicsücskös asszony – vö. Selmeczi -, meg még sokan mások, sehol sincsenek már, elfújta őket a szél.
Invázió, rendszerváltás, tarvágás – erről szólnak a legújabb hírek a külügyről Külgazdasági és Külügyminisztériumra (Küküm…Istenem) átkeresztelt tárcánál. Mintha nem ugyanaz a párt, a Fidesz nyerte volna meg az áprilisi választást, amelyik eddig is irányított, és a külügyi apparátusban most jött volna el a teljes rendszerváltás. A hatszáz embert foglalkoztató külügyi tárcánál az utóbbi időben közel kétszáz új belépőt adtak ki, e dokumentumokat alapvetően olyanok kapták, akik Navracsics Tiborral jöttek át a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, vagy Szijjártó Péter volt külügyi és külgazdasági államtitkárral a Miniszterelnökségről.
Az összes új államtitkár, illetve helyettes államtitkár már a Navracsics Tibor–Szijjártó Péter páros embere. Az átszervezések nem fejeződtek be, de a jelek azt mutatják, hogy még az elmúlt négy év külügyi gárdájával szemben sincs elegendő bizalom, sok szakembert teljesen semmibe vesznek, másokat teljes bizonytalanságban hagynak afelől, hogy lesz-e állásuk vagy sem. Ez összefügghet azzal, hogy a miniszterelnök összességében elégedetlen azzal, ahogy a diplomaták védték a magyar kormány olykor védhetetlen pozícióit, törvénykezési gyakorlatát. A helyzet azért is figyelemre méltó, mert most a Fideszen és holdudvarán belül zajlik a generációváltás, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében a külügy személyi állománya jócskán kicserélődött 2010 óta.
Úgy tűnik Orbán nem hazudtolja meg magát, hű maradt rögeszméjéhez, miszerint választások után le kell cserélni a telefonkönyveket, de ez odáig jutott, hogy nem csak akkor alkalmazza, amikor ellenzékből kerül hatalomra, most már az újrázás után is kellenek a friss húsok. Jönnek az új éhesek tehát, akiket megint csak nekünk kell etetni. Mindez nem egyszerűen sztálini paranoia – bár egyre inkább hasonlatos hozzá -, sokkal inkább jól kigondolt hatalomépítés. Alakul a piramis, amelynek csúcsán az egyszemélyi vezér ücsörög, alatta pedig egyre csak szaporodnak az építőkockák, megállíthatatlanul A tágan értelmezett kormányban már száznyolc helyettes államtitkár van, nem véletlenül nem írtam azt, hogy dolgozik, ennyi embernek nem nagyon juthat érdemi munka, de a szolgálatokat meg kell fizetni.
Vannak más helyek is, a felturbózott államosítás nyomán alakuló jófizetős állások, kormányhivatalok és mindenféle kádertemető, ahová az ő kutyáinak kölkei ülnek be számolatlanul, és hozzák maguk alá a saját klientúrát még nagyobb számban. Hozzáértés nem szükséges, a húség viszont előírás. A szemünk előtt épül fel a feudalizmus, a klasszikus hűbéri rendszer, amelyben akár a sáskák özönlik el az ország minden szegletét a pártkatonák, magukkal hozva a kontraszelekció minden baját. Így, miközben harsogva teljesítünk jobban, fokozatosan épül le minden, szellemi és morális értelemben egyaránt. Másra nem, de erre jó a NER.
Hozzászólás a(z) polyvitaplex bejegyzéshez Válasz megszakítása