Idegen kávéház ez a futball nekünk

A brazíliai világbajnokság csoportkörében elszenvedett két kudarc, és az ezzel járó kiesés ellenére a spanyol szövetség továbbra is azt szeretné, ha Vicente del Bosque irányítaná a spanyol labdarúgó-válogatottat. Ötöt kaptak a hollandoktól, sőt botrányos módon már ki is estek, szóval ez sem volt egy haligali. Aztán mégis.

„Del Bosque nem nyújtotta be a lemondását, de ha megtenné, akkor is marasztalnánk, mert nem találnánk nála jobb szakembert.” – jelentette ki Jorge Pérez, a spanyol szövetség főtitkára. A sportvezető hozzátette, amikor a 63 éves tréner aláírta a 2016-os Európa-bajnokságig szóló szerződését, akkor jelezte, amennyiben bármilyen oknál fogva a szövetség mégis mással képzelné el a jövőt, akkor önként távozik. A spanyol nemzeti együttes 2008-ban Luis Aragonés irányításával lett Eb-aranyérmes, majd Vicente del Bosque regnálása alatt négy éve világbajnoki címet szerzett, két esztendeje pedig megvédte kontinensbajnoki címét. A mostani vb-n ugyanakkor előbb 5–1-re kikapott Hollandiától, majd 2–0-ra Chilétől, így biztossá vált a búcsúja.

Egervári Sándor természetesen lemondott a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányi posztjáról a történelmi 8–1-es hollandiai vereséget követően, Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke pedig – reflexből – elfogadta azt. Louis van Gaal, a holland labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya együttérzéséről biztosította Egervári Sándort a magyarok 8–1-es veresége után, de a holland szakember sajnálta, hogy kollégájának egy ilyen kudarc után kellett távoznia. „Mindig szomorú, amikor egy kollégának ilyen vereség után kell távoznia. Röviden beszéltünk a meccs után, gratulált nekem, én pedig együttérzésemet fejeztem ki az eredmény miatt. Akkor még nem tudtam, hogy le fog mondani.” – közölte.

Lemondott, aztán utána a nagyhatalmú MLSZ Csányi – így közvetve Orbán irányítása alatt – megtalálta Pintért, aki az ő kutyájuk kölke lehet, nem is kellett eddig még ilyen arányú vereséget elszenvednie. De már a barátságos meccsek ájerát sem bírta, az utolsón a kispad helyett kórházban volt, így nem kellett kommunikálnia az amúgy legyőzött ellenfél kapitányával, lévén, nem is lett volna képes rá, magyarul is alig tud, „külföldiül” meg sehogyan sem. Ami a röhej, hogy nem ebbéli hiányosságai miatt küldték kommunikációs tréningre a főnökei. Mindemellett jobbulást kívánunk a mesternek, és nem csak mostani egészségbéli állapota miatt, hanem mert itt, az ő terepén röpködnek az emberek, ez az ország nem éppen egy del Bosque-énak való világ.

Pedig az elődjét dicsérték. „Egervári Sándor több mint harminc meccsen kiválóan végezte a dolgát, de az utóbbi találkozók azt mutatták, hogy nem tudta teljesíteni, amit elvártak tőle. A kapitány úrral egyetértek abban, amit a bukaresti meccs után mondott, voltak biztató jelek az elmúlt években, ezért meg kell őrizni a mértéket, és úgy kell haladni tovább. Nyolcvan százalékban a játékosokon múlik, mi lesz az eredmény, és csak húszban a kapitányon. Bukarestben és most együtt nem tudták elérni azt az eredményt, amely oda vezet, hogy a második helyen végezzünk. Azt mutatta ez a két meccs, hogy a jelenlegi kapitány ezzel a kerettel nem tudta realizálni, amit előtte felépített.” – Ez volt a gyászbeszéd.

Most meg Pintért ápolják, de amint felgyógyul, és jönnek az éles meccsek a várható buktákkal – tolódás ide vagy oda -, röpülni fog ő is. De nem azért, mert nem ért ahhoz, amit csinál, engedjük meg neki, hogy tudja a dolgát. Egyszerűen ez egy ilyen közeg, sipirc a dolga az alkalmatlannak és az alkalmasnak is, mert egy szinttel feljebb van egy másik okos, aki pedig a még okosabb – ha tökhülye is hozzá – ukázát nyomja lefelé, és ami a legérdekesebb: most már nem is a futballról beszélek. Inkább arról a hűbéri rendszerről, amely nyomatként itt van már ezen az országon. Tetszik vagy sem, ebben az értelemben mindannyian futballisták vagyunk, sőt, és főképp kapitányok is, ami idehaza már negyven éve egyet jelent a bukással. Ezt így írták meg nekünk a váteszi könyvek.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum