„Járulékfizetőt előállítani” – új szlogen a Qrásra

Tombol a hülyeség az országban, erről nem csak kormányunk, hanem csatolt intézményei, most jelesül a Népesedési Kerekasztal gondoskodnak. Ez a gittegylet új szintre emelte a gyermeknemzés, illetve a szeretkezés a magyar nyelvben amúgy is bővelkedő szinonímáinak számát. Ezentúl, ha ránk jön a gerjedelem, nem kúrni, baszni, töcskölni, vagy egy numerára (etc.) hívjuk kedvesünket vagy alkalmi partnerünket, hanem járulékfizetőt előállítani, mindezt a nyugdíjasok nevében. Ez az új magyar abszurd, ami így szól:

Aki nem szül elég gyereket, ne kapjon ellátást a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy alacsonyabb legyen a járuléka, mint egy nagycsaládosnak. Ezt javasolja a 2009-ben az MTA szervezésében létrehozott Népesedési Kerekasztal a kormánynak. Ugyanakkor a Gallup e heti felmérése szerint a családosok csaknem felének nincs annyi pénze, hogy elég élelmiszert vásároljon, a Habitat for Humanity Magyarország szerdán megjelent, friss kutatásából pedig kiderül: a gyerekek egyharmada egészségre ártalmas körülmények között él.

Több konkrét javaslatot is tettek arra, miként lehetne az új nyugdíjrendszerben érvényesíteni a gyerekvállalás és nevelés erőfeszítéseit. Például azoknak a kezdőnyugdíját, akik „egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett, 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval” súlyoznák. Egy másik ötlet úgy szól, „a normál korhatártól csak azok kaphatnak járadékot, akik megfelelő számú járulékfizetőt állítottak maguk helyett. A többiek nyugdíját is megállapítják a korhatár elérésekor, de csak magasabb életkorban kezdhetik meg a járadékfelvételt. A köztes éveket továbbdolgozással vagy korábbi megtakarításaik felhasználásával kell áthidalniuk. A fejenkénti egy járulékfizető páronként két felnevelt gyermeket jelent.” Majd megjegyzik, „sok szempontból ez lenne a legtisztább megoldás, ha a gyermeknevelést természetbeni járulékfizetésnek tekintenék”.

Nem hasonlítanám én ezt a hitlerájhoz, de már elég közel áll hozzá gondolkodásvilágában, amikor a lányoknak szülni dicsőség, a feleségeknek kötelesség volt, sőt mindehhez olykor a tiszta fajú árja legényeket terelték a szerencsétlen nőkhöz gyereket csinálni. Ilyen alapon nálunk a Fidesz tagoknak, de legfőképpen a vezetőknek kéne elsőbbséget adni a szaporodásban, és minden jó lenne egy csapásra, tisztulna a vérvonal, és nyugdíj is lenne dögivel.

Ilyen egyszerű ez.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum