Meleg futball

Pál Apostol I. levele a Korinthusbeliekhez: „…Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok…”

A szó szerint nulla százalékkal támogatott és mégis kormánypárti, sőt abban jelentős szerepet is kapó turbókeresztény KDNP megmutatta, hogy az igaz kereszténységhez semmi köze nincsen, reverendába bújtatott megafon csupán, amely minden módon a regnáló hatalom – amelynek maga is a része persze – fennmaradásában érdekelt csupán, és ebbéli törekvésében sorra rugdossa az öngólokat, mert úgy véli, azok a hívek, akik a katolicizmus mai színházi megjelenésében – és nem az igaz tanításban – vannak otthon, ezt igénylik. Az MLSZ, a futballal foglalkozó, amúgy Orbánnak tetsző és hozzá közel álló szervezet hozott egy döntést, amellyel a tragikusan gyenge magyar bajnokság nézőszámának – amely az elmúlt szezonban meccsenként átlagosan 2948 ’zember, még mindig reménykedő szurkoló volt-, emelésére tett kétségbeesett kísérletet.

Nem nélkülöz minden alapot a buzgóság, hiszen a focitipp.hu szerint a magyar futball jelenleg ilyen állapotban leledzik: „A tavaly még a sorozat csoportkörében szereplő Videoton a hazai pályán megszerzett 2-1-es előnyét elherdálva az EL selejtezőjének első fordulójában búcsúzott. A meccs hajráját emberhátrányban töltő Mladost Podgorica egy 92. percben szerzett tizenegyesgóllal győzött (1-0), így idegenben szerzett több góljának köszönhetően továbbjutott. “Kurva gyenge” – ezt kiabálták a Videoton szurkolói a montenegrói Podgoricában, sajátjaikat az öklükkel fenyegetve, az ellenfél játékosait megtapsolva, Paulo Sousát éltetve. Nem lettünk volna a helyükben, a Videoton teljesítményére egyszerűen nincs mentség. De valamire ez a meccs is jó volt. Kilencven percben bebizonyosodott, hogy a magyar futball úgy ahogy van: hazugság.” Ez a legutolsó európai élmény.

Ez a helyzet, és az MLSZ növelné a nézőszámot, családi kedvezményeket vezetne be, de valami „liberálbolsevikbuzi” ügynök rejtőzhet soraikban, mert ezt a kedvezményt a meleg párokra is kiterjesztette, és erre lépnie kellett a KDNP-nek, nehogymá ilyes képekkel találkozzék az ember a magyar pályán, mert ott megbújni a „tömeg” miatt nem lehet, és a romlás rögvest kezdetét veszi.

A Kereszténydemokrata Néppárt üdvözli, hogy a profi labdarúgás egyre szélesebb rétegek érdeklődésére tart számot Magyarországon, ugyanakkor mély megdöbbenéssel vette tudomásul az Egyenlő Bánásmód Hatósága előtt megkötött egyezséget az MLSZ és a Háttér Társaság a Melegekért nevű jogvédő szervezet között. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt megkötött egyezség értelmében a Magyar Labdarúgó-szövetség régi, diszkriminációra hivatkozva bepanaszolt szabályzatát megváltoztatták, és a családi szektorba szóló kedvezményes jegyet most már azonos nemű párok is megvásárolhatják. A kisebbik kormánypárt közleménye szerint nem az aggasztó, hogy többen juthatnak el olcsóbban a focilelátókra, hanem azt az irányvonalat kérdőjelezik meg, amely a szerintük hagyományos és „természetes” (férfi-nő) családmodellt próbálja kiszélesíteni. Számunkra a család alapja a házasság és a gyermek, s ezt a magyar társadalom túlnyomó többsége helyesnek tartja és támogatja.”

Nem értnek ezek semmit. Ilyen szellemi környezetben őszintén sajnálom az MLSZ-t, magunkat, és még mélyebben ezt a pártot, amelynek lovagló-vadászbajnok elnöke, amúgy látens második számú magyar vezér efféle szellemi szinten leledzik, mert újólag és végképp bebizonyította, hogy az igazi kereszténységhez semmi köze nincsen. Hitük – ha van – csak a hatalom máza, és ennek csillogásával tévesztik meg a jobb sorsra érdemesebb igaz katolikusokat, akik tán még emlékeznek a Pál-féle levél e részére is:

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel…Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt…Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.”

Nem tűrnek ezek semmit. Nem, ezek nem ilyenek, de az, hogy talmi hitüket hirdethetik, mélységesen szomorú, de ezen a létállapoton túljutva felháborító is, nem kicsit, nagyon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!